Kismértékben sör, nagyobb mértékben történelem.

A főváros, egyben Csehország legnagyobb települése. Nevezik „száztornyú városnak”, „arany városnak”, vagy egyszerűen a városok királynőjének. Prága történelmi központját az 1992 -ben a UNESCO a Világörökség részének nyilvánította.Az „arany Prága” név valószínűleg "IV. Károly német-római császár" cseh király idejéből származik, amikor arannyal vonták be a Hradzsin" tornyait. Egy másik elmélet szerint Prágát az alkimisták és az aranycsinálók tevékenységét ösztönző "Rudolf magyar király" uralkodása alatt nevezték el „aranynak”.

A kilenc dombra épült városban 31 km hosszan kanyarog a Moldva. Nevét állítólag azokról a zúgókról (csehül: práh) kapta, amelyeken nagy robajjal folyt át a víz.

A 9. században, Bořivoj fejedelem által megálmodott Hradzsin vár alkotta az uralkodási központot. Unokája, I. Vencel helyezte el itt a Szent Vitus tiszteletére emelt első templom alapjait. Vencelt később szentté avatták, és Csehország patrónusa lett. A prágai vár eredetileg fából épült, nagyszabású átalakítását I. Szobeszláv kezdte, és századokon át folytatták. Ekkor kezdték meg a királyi palota és a Szent György bazilika építését is. Az első kőhidat a Moldván II. Ulászló király építtette, és azt feleségéről, Juditról nevezték el. A hidat az 1342-es árvíz elvitte, helyén, alapjainak felhasználásával épült az egyik legismertebb prágai nevezetesség, egyben Európa egyik legrégibb hídja, a Károly híd.

1257-ben II. Ottokár király megalapította a Malá Stranát (Kisoldal), a városrész a német anyanyelvű lakosok otthonává vált, jelentős autonómiát élvezve. Az új negyed az időközben fallal körülvett Óvárossal szemközt, a Moldva bal partján jött létre, a város harmadik részeként. 1344-ben a prágai püspökséget érsekséggé alakították. A város középkori arculatának kialakítása I. Károlynak köszönhető, aki 1346-tól IV. Károly néven német-római császár is volt. Korának egyik legműveltebb uralkodójának számított, aki trónra lépése előtt a párizsi egyetemen tanult. Prágát szellemi központtá kívánta emelni. 1348-ban itt alapította meg Közép-Európa első egyetemét. Uralkodása alatt Prága volt a Német-római Birodalom fővárosa. Vallási központ, népessége és területe fokozatosan nőtt. Új negyed jött létre az Óvároson túl (a mai Nové Město), és folyamatosan beépült a Petřín oldala is. A település Európa három legnagyobb városának egyikévé vált.

IV. Károlyról ugyancsak fennmaradt, hogy egy alkalommal vihar elől menekülve betért „A Vaskoshoz” (U Hrubého) címzett kocsmába, amely termetes tulajdonosáról kapta a nevét. IV. Károlyt felismerték, és nyomban friss kenyérrel, sóval, na meg persze sörrel kínálták. Hálából a király kedvezményeket adott a város sörfőzőinek. IV. Károly trónutódlása is különös körülmények között zajlott le. Fiát, a tökrészeg  IV. Vencelt állítólag a Pokolhoz címzett csapszék tölgyfaasztala alól rángatták ki, hogy foglalja el apja helyét.

Ilyen trónralépés után nem csoda, hogy IV. Vencelről feljegyezték azt is, előszeretettel látogatta a ma is a prágai vár alatt található Brabanti királyhoz címzett sörpincét (cím: Thunovská 15.). Néppel való találkozásainak végkifejletéről többfajta történetet hallani. Egyesek szerint csupán arról volt szó, hogy a király szívesen hallgatta a serfőzők énekét. Mások szerint viszont időről időre kifülelte, mit beszélnek róla az emberek, és bizony alaposan megjárták azok, akik tiszteletlenül szóltak fenséges személyéről.

IV. Károly császár halálának éve, 1378 egyúttal a nagy egyházszakadás éve is volt. Az ebből fakadó viták fokozták az egyház és a hívők közti feszültséget. Károly leánya, Anna, aki 1382-ben II. Richárd angol király felesége lett, magával hozta az országba John Wycliffe angol teológus tanait. Az új nézeteket osztotta Husz János is, a prágai egyetem tanára és az újonnan alapított Betlehem-kápolna prédikátora, aki 1402-től folyamatosan terjesztette igéit. Követelte, hogy az egyház térjen vissza a keresztény alaptanításokhoz és értékekhez, ossza szét vagyonát és adja vissza a Szentírás eredeti szövegének az azt megillető tiszteletet. Az egyre erősödő ellentét hatására a prédikátort az egyház kiközösítette.

1415-ben Husz János, Zsigmond császár védlevelével Konstanzba indult, azt remélve, hogy az egyházi zsinat meghallgatja. A meghívás csapdának bizonyult: Huszt elfogták és 1415. július 6-án máglyán elégették. Az árulás egész Csehországban villongásokat váltott ki. 1419-ben Jan Želivský prédikátor vezetésével nemzeti felkelés tört ki, amely "megkoronázásaként" kihajigálták a tanácsnokokat a városháza ablakán: ez volt az első prágai defenesztráció. V. Márton pápa 1420-ban keresztes háborút hirdetett az ekkor már magukat huszitáknak nevező eretnekek ellen. Jan Žižka vezetésével megütköztek a Luxemburgi Zsigmond vezette keresztes seregekkel, és Prágától keletre (a mai Žižkov városrészben) legyőzték őket. A győzelem után alapították meg erődvárosukat, a Tábort. A háború közel húsz évig húzódott. A császár többször egyezkedni látszott, majd mindannyiszor visszakozott. 1458-ban a huszitákhoz húzó Podjebrád György került trónra, ezért őt is kiátkozták. 1471-ben bekövetkezett halála után dinasztikus harcok következtek, végül 1526-ban, II. Lajos halála után I. Ferdinándot, a német császár fivérét választották trónra: ezzel kezdődött a 400 éves Habsburg-uralom.

U Fleků - A sörözőről szóló első írásos emlék 1499-ből származik, amikor Vít Skřemenec, egy malátacsíráztató tulajdonosa megvette a mai Kremencova utca 11. szám alatt található épületet. A létesítményt 1762-ben megvásárolta a Flekovsky család, innen ered a neve is.

A második világháborút követő kommunista hatalomátvétel után a sörözőt államosították. Az 1989-es bársonyos forradalom után, 1991-ben ismét a korábbi tulajdonos Brtník család kezébe került.

Az U Fleků nyolc teremből áll, amelyek körbeveszik a nagy, 400 embert befogadó sörkertet. A létesítményben összesen 1200 vendég fér el egy időben. Leghíresebb terme az Akadémia, amely a 19. századi cseh kultúra kiemelkedő alakjainak találkozóhelye volt. Más helyiségek: Koffer, Lovagterem, Komlóskert, Vencel-terem, Kolbász, Nagyterem és Cseh terem. Az épületben egy sörgyártással foglalkozó múzeum is működik.

A mini sörfőzde évente háromezer hektoliter 13 fokos barna sört állít elő. A sörgyártást az elmúlt ötszáz évben csak a harmincéves háború zavarta meg.

Az U Fleků egyik utcáról különbejáratú termében – hagyományosan, kisebb megszakításokkal – kabaré is működik.

A Habsburg uralom első évszázadában Prága ismét visszanyerte régi fényét: II. Rudolf és II. Mátyás is itt rendezte be székhelyét. A művészeteket pártoló uralkodóknak köszönhetően virágzott a tudomány és művészet: itt dolgozott Tycho Brahe, Kepler és a festő Arcimboldo is. A város a kor legdivatosabb építészeinek tervei alapján fejlődött, és a jezsuitáknak köszönhetően (őket még I. Ferdinánd hívta be) pezsgett a vallási élet is.

Tycho Brahe, a Prágában működő híres dán csillagász, Kepler kortársa sem vetette meg az italozást. Úgy mondják, halálát is az okozta, hogy egy királyi fogadáson szétrepedt a húgyhólyagja. Vannak, akik szerint viszont Kepler mérgezte meg, mert féltékeny volt kollégája kutatási eredményeire - amint azt Hagymásy András is említi "Prágai kocsmakalauz" (Alinea Kiadó, 2008.), című, "kocsmográfiai" tanulmánykötetében. Megint mások szerint IV. Keresztély dán király rendelte meg a kiváló csillagász megölését. Mindenesetre Prágában ma is áll egy közös szobra Tycho Brahénak és Keplernek, a Fekete Ökör (U Černého Vola) söröző feletti Pohořelec villamosmegállónál.

A jezsuiták központja az általuk alapított Klementinum volt; innen terjesztették az ellenreformáció tanait, egyre inkább fokozva a vallási ellentéteket a Habsburg Birodalomban. 1618. májusában az uralkodó két katolikus helytartójának viselkedése annyira felháborította a cseh protestáns főurakat, hogy a Hradzsinban felkelés tört ki; a helytartókat és titkáraikat kihajították a vár ablakán. E tett (a második defenesztráció) váltotta ki a harmincéves háborút, amelyben Csehország és Prága is súlyos veszteségeket szenvedett. 1620. november 8-án az uralkodó katolikus seregei döntő győzelmet arattak a Fehérhegyi csatában (Břevnov városrész) V. Pfalzi Frigyes felett. A győztesek a felkelés vezetői közül 27 nemesembert az Óvárosi téren lefejeztek. A várost ezután többször is idegen csapatok szállták meg.

1648-ra, a háború végére a Habsburgok elsöprő győzelmet arattak, Csehországot királyságból örökös tartománnyá alakították. Az udvar visszaköltözött Bécsbe, a protestáns cseh urak vagyonát elkobozták, megkezdődött az erőszakos németesítés, a cseh kultúra elfojtása. Prága lakossága a háború előtti 60 000-ről 20 000-re esett vissza. Győzött az ellenreformáció. A folyamatosan terjeszkedő jezsuiták 1625-ben megszerezték a Kisoldali-téren álló Szent Miklós templomot is, és a helyén a 18. században felépítették a környéket ma is uraló barokk bazilikát. 1773-ig, rendjük feloszlatásáig a jezsuiták voltak a prágai vallási élet meghatározó szereplői.

A Habsburg elnyomás bénította a cseh nép nemzeti törekvéseit. Prágát a Habsburgok teljesen átalakították, afféle barokk ékkővé tették – ezt elősegítette az 1689-ben pusztító óriási tűzvész is. A helyreállításhoz és az új épületek építéséhez az itáliai és német mesterek nyomdokain haladó hazai művészek is hozzájárultak. Ekkor jött létre a kisoldali paloták többsége, ekkor állították helyre a Hradzsint és a Loretát. Új templomokat építettek, parkokat alakítottak ki, barokk szobrokat állítottak a Károly-hídra. A fejlődés a gazdasági életre is kihatott, spanyol, olasz kereskedők költöztek a városba, finanszírozva az építkezéseket, magukkal vonva a város népességének növekedését – a népesség 1771-re elérte a 80 000-t. A városban a gazdasági életen túl a művészeti is virágzott, játszott itt Haydn és Beethoven, Mozart pedig többször is visszatért Prágába, itt alkotva meg operáinak egy részét.

Az osztrák örökösödési háborúban 1741. november 26-án az egyesült bajor-francia hadak elfoglalták, de 1743 januárjában kénytelenek voltak azt visszaadni. 1744 szeptemberében Prága megadta magát Nagy Frigyes hadainak, de csakhamar visszakerült megint Mária Terézia birtokába. A hétéves háborúban Nagy Frigyes 1757-ben újra ostromolni kezdte, de a kolíni győzelem a várost az ostrom alól fölmentette.

1784-ben II. József a négy, addig önálló városrészt (Óváros, Újváros, Kisoldal, Hradzsin) egy egységgé tette, melyekhez 1850-ben hozzácsatolták a zsidó negyedet is, megalkotva ezzel a mai Prága magját. Az ipari forradalom Prágára is erősen hatott, a környék szénbányáira alapozva sorra építették a vasgyárakat. Karlín, Prága 1817-ben alapított ipari elővárosában húsz évvel később már 100 ezren laktak. Az első vasútvonal 1842-ben épült.

A 18-19. század fordulóján az általános elnémetesedésre nyílt elégedetlenséggel válaszoltak a csehek. A városban ekkor csak minden harmadik ember volt cseh, a meghatározó pozíciókban csupa német ültek, az utcák német neveket viseltek. 1848-ban, a tavaszi forradalmak idején Prágában is lázadás tört ki. Júniusban összeült a városban a szláv kongresszus, és az utcára szólította a cseheket. Az Ausztria-ellenes tüntetést Windischgrätz tábornok leverette, de a nemzeti öntudat a század második felében erősödött. 1881-ben megnyílt a Prágai Nemzeti Színház, 1893-ban pedig a Nemzeti Múzeum.

1911-ben négy Prágában tanuló horvát fiatal: Fabijan Kaliterna, Lucijan Stella, Ivan Šakić és Vjekoslav Ivanišević az AC Sparta és az Sk Slavia labdarúgó-mérkőzés után úgy döntött, hogy az 1499 óta működő U Fleku sörözőben megalapítja a Hajduk Split klubot.

1914-ben Csehország az Osztrák–Magyar Monarchia részeként lépett be a világháborúba. 1915-ben egy emigráns filozófus, Tomáš Masaryk felszólította a cseheket és szlovákokat, hogy ne harcoljanak tovább a monarchia oldalán: nem sokkal később már Csehszlovák Légió küzdött az Antant mellett. 1918. október 28-án megalakult a Csehszlovák Köztársaság, melynek fővárosa az 1922-ben a környező települések hozzácsatolásával már 850 000 lakosú Prága lett.

"Akinek akasztófát rendelt a sors, az nem fullad vízbe." - Jaroslav Hasek.

Prágát, az ekkor még soknemzetiségű várost 1938-ban a németek szállták meg, és ettől kezdve a város történetében fontos szerepet játszó zsidóságot folyamatosan kitelepítették. A háború végére a prágai gettó lakosainak 90%-a halt meg. A prágaiak 1945. május 5-én ismét fellázadtak a náci megszállás ellen, majd négy nappal később a Vörös Hadsereg bevonult a városba, az európai fővárosok közül utolsóként felszabadítva Prágát, amely csodával határos módon szinte sértetlenül vészelte át a háborút. Ez elsősorban a korábban német alárendeltségben harcoló, de a végén a németekkel szembeforduló, volt orosz hadifoglyokból Vlaszov által szervezett ROA (Orosz Felszabadító Hadsereg) bátor németellenes kiállásának volt köszönhető. Vlaszov-ot és parancsnoktársait 1946. augusztus 1-jén Moszkvában kivégezték.

A háború után a pár évtizeddel korábban még többségben levő németeket Németországba telepítették, a város fokozatosan egynemzetiségűvé vált. A többi közép-kelet-európai országhoz hasonlóan Csehszlovákiában is egypártrendszert alakítottak ki, amit az 1948-as választással alapoztak meg. Az új rendszer ellen tiltakozott az egykori elnök Beneš, és Jan Masaryk (Tomaš Masaryk fia) külügyminiszter is, akit nem sokkal később holtan találtak a Černín-palota udvarán (feltehetően kilökték az ablakon). Fokozatosan kialakult a Sztálinhoz hű totalitariánus rendszer, amelyben a szovjet vezetőt a Letnán épített, 15 méter magas szoborral tisztelték meg. Az emlékművet csak 1962-ben bontották el.

1968 januárjában leváltották Antonin Novotný pártelnököt, helyére Alexander Dubček került, aki elsőként vezette be az "emberarcú szocializmus" fogalmát. A Prágai tavasznak nevezett viszonylagos szabadságot, a cenzúra eltörlésének felvetését, a párt vezető szerepének megítélését Moszkvából nem nézték jó szemmel, s 1968 augusztusában a Varsói Szerződés országainak csapatai (köztük Lengyelország, Bulgária és Magyarország is) megszállták Csehszlovákiát. Dubček helyett az új főtitkár Gustav Husák lett, aki Brezsnyevhez hűen keményvonalas politikát folytatott, így a nemzetiségekhez fűződő viszonya is kellően ridegnek bizonyult.

Az ezután bekövetkező konszolidációs politikát többen ellenezték. 1969. január 16-án Jan Palach húszéves, filozófia szakos hallgató tiltakozása jeléül felgyújtotta magát a Vencel téren, példáját hat héttel később Jan Zajic követte. Véleményének megfogalmazására más módszert választott egy értelmiségi csoport: Václav Havel vezetésével 1977-ben megalapították a Charta 77 mozgalmat, mely bírálta a kormány tevékenységét, és a Helsinki Záróokmányban megfogalmazott emberi jogokhoz való viszonyát.

1989-ben a keleti blokk rendszerváltásai Prágát is elérték. A bársonyos forradalomnak nevezett átalakulás előestéjén, november 17-én 15 000 ember gyülekezett a Vyšehradon, megemlékezve a náci megszállás évfordulójáról. A terv szerint a tömeg a Vencel térre tartott, de a Narodní sugárútnál a rohamrendőrség elállta az utat, majd a két tábor között verekedés tört ki, egy Martin Šmid nevű diák meghalt, sokan megsérültek. Csakhamar megalakult a Václav Havel vezette Polgári Fórum, az egyre erősödő nyomás következtében az állampárt vezetői lemondtak.

A rendszerváltás után a város történelmi emlékei, régi negyedei az intenzív rekonstrukciós programnak köszönhetően megújultak, elősegítve, hogy mára az új Cseh Köztársaság fővárosa, Prága a turisták egyik legnépszerűbb célpontja legyen.

"Aki túl komolyan veszi önmagát, könnyen nevetségessé válhat, aki viszont mindig képes nevetni önmagán, az soha." - Vaclav Havel

Források:
Wikipedia
Hrovatska enciclopedia, 1999.
Hagymásy András - Prágai kocsmakalauz, Alinea Kiadó, 2010.
Prága - Obris.Prága, 1956.