A Barkas típusú gépjármű mára a történelem részét képezi.

Születéséhez egészen a két világháború közötti időszakre kell visszatekintenünk. Akkoriban, egészen pontosan 1923-ban Szászországban, Hainichben a kor szellemében kétütemű motorokkal szerelt kisáruszállítók jelentették a választ a keresletre. Ezek egyike volt a Framo névvel ellátott háromkerekű, majd később négykerekű szállító megoldás.

1939 és 1943 között bevezettek és sikeresen gyártottak is egy V501/1 modellt, melynek hatalmas export piacot volt szerencséje meghódítani többek között a korabeli Magyarországon, Hollandiában, Indiában, vagy éppen Dél-Amerikában is. Népszerűségét az adta, hogy létraalvázához elől keresztrugó, hátul pedig oldalanként laprugót szerelték, a motort dinastarter indította , vagy épp a fékrendszere is megújult.

A háború utolsó éveiben a gyár teljesen átalakult hadieszközök előállítására, így a V501/2-es modell már nem kerülhetett a futószalagra. Ezekből csak 1949-ben sikerült 65 darabot legyártani. A gépjárművek helyét átvették közben a konyhai eszközök, rollerek és a kerti kisgépek. 1949. július 1-én az üzem felvette az IFA nevet és a megrövidült fantázianevű V501-es járműből a következő három évben összesen kb. 1300-at állítottak elő.

Az 1952-es Lipcsei Vásáron IFA F9 néven 900 cm3-es, a korábbinál erősebb, háromhengeres motorral szerelt járművet mutattak be, melyet ráadásul hidraulikus fékkel szereltek. Ebből készült mentő és platós változat is.

1957-ben átalakult a cég és egy új márkát hoztak létre az IFA mellett, melyet már Barkas-nak hívtak. Eredete a föníciai gyors, villám szóból ered. Néhány éven belül kiderült, hogy a V901-es forma  már nem annyira népszerű, így a mérnökök a külső jegyet maguk mögött hagyva egy merőben új, minden igényt kielégítő konstrukció megálmodásán kezdtek dolgozni.

Az új modell 1962-ben gördült ki először a Karl-Marx-Stadt-i gyárközpont (és Drezda) kapuján, hogy bemutathassák a Lipcsei Vásár nagyközönségének. A B1000-es fantázianévvel ellátott típus "minden igényt" kielégített. Olyan extrákkal szerelték, mint a fűthető hátsó szélvédő, a kiegészítő fűtés, a tetőszellőzés, a kormányzáras gyújtáskapcsoló, a az ülések szövet kárpitozása, az elektromos ablakmosó szivattyú, 1975-től a vezetőoldali biztonsági öv, vagy épp a tetőcsomagtartó.

További érdekessége, hogy acéllemezből készült, mely megkönnyíti a kasznit. Maximális végsebessége 100 km/h volt, bár ezt esetleg megpakolva az érdi lejtőn üresben gurulva érhette csak el a valóságban. Fogyasztása 8-14 liter közötti. Hajtása elsőkerekes. A motor egy furcsa hajtáslánccal szerelt, mely összességében az autó elejénél található, így a raktér tágasnak mondható a korábbi modellekhez képest. Kétütemű motorral 1989-ig gyártották, majd ezt 1991-ig felváltotta a VW 1.3-as négyütemű benzinmotorja, melyek fantázianeve a B1000/1-et kapta. A sima B1000-es változatból körülbelül 175 ezer példány, a B1000/1-ből már jóval kevesebb készült.

A gyár megszűnésének oka klasszikus. A hidegháború végével és Németország egyesítésével nemcsak Karl-Marx-Stadt szűnt meg és változtatta nevét Chemnitz-re, hanem a '60-as évektől Kelet-Európa egyik legnépszerűbb kisteherautó-gyára is kénytelen volt lehúzni a redőnyt. A konstrukció a maga korában hiánypótlónak nevezhető. Ma inkább csak elcsodálkozik az ember, ha véletlenül lát egyet az utcán és keserűséggel vegyes nosztalgiával méregeti a kaszni állapotát, vagy épp a füstöt, amit áraszt magából, ha beindul.