In Time, avagy magyar forgalmazásban megjelent Lopott idő című alkotás a nem is olyan távoli jövőben játszódik.

A címe mindenképp megnyerőnek tűnt, így megjelenéshez képest majd hét évvel később sikerült megtekintenem a science-ficion, thriller és akciófilm határait feszegető alkotást. Besorolását tekintve a sci-fi-n belül disztópiák sorát gyarapítja, ami egy olyan jövőben játszódik, ami a jelenleginél rosszabb világ/társadalom vízióját vetíti elénk. Tehát rokonságban van a filmek közül a Mátrix világával, a 12 majommal, vagy épp a V, mint vérbosszúval. Irodalmi vonatkozásban pedig egy lapon említhető Orwell 1984-el, a Huxley Szép új világával, vagy épp Madách Imre Az ember tragédiájával.

Salvador Dalí: La persistència de la memòria, 1931, Museum of Modern Art, NY

Ne legyünk ennyire kategorikusak és minden spoilerezés nélkül nézzük inkább az alaptörténetet. A világ lakossága 2169-re zónákra tagolódik, ahol elválasztva élnek egymástól a különböző kilátásokkal rendelkező emberek. Az élet velejárója az idő létében, vagy hiányában mutatkozik meg, ez a pénz helyettesítő eszköze, a fizetőeszköz. Minden ember karján pergő digitális óra jelzi az aktuálisan hátralevő idejét. A születést követően az első 25 évet mindenki megéli anélkül, hogy "elfogyna" az ideje. Viszont a 25. születésnapját követően egy évnyi időt kap, hogy kezdjen magával valamit és gyűjtögesse a perceket, órákat, heteket. A különböző szintek, időzónák között hatalmas különbségek vannak. Az alsóbb szinteken "kevesebb" az idő, mint a felsőbb szinteken, így nehezebb időhöz jutni és szinte mindenki percről-percre, óráról-órára él. Ha valakinek elfogy az ideje, akkor neki vége. Az emberek dolgoznak, amit idővel fizetnek ki. Van, hogy kevesebbel, van hogy többel. A ma megszerzett percek holnap már kevesebbet érhetnek. Van bank, van kamat, van időrendészet és van, aki a legfelsőbb zónából szemléli a kerek egészet.

Ennek a világnak a keretei között él Justin Timberlake, azaz Will Salas, aki anyjával Olivia Wilde, azaz Rachel Salas-al él napról-napra. Will a munkahelye, a helyi kocsma és bérelt lakásuk háromszögében tengeti mindennapjait, míg egy napon a söntésnél találkozik egy "időmilliomossal" aki megmentésre szorul. Mint kiderül saját magától, de ez már a jövő. Képbe kerül még a helyi időrendészek néhány tagja, egy másik zónából származó "időmilliomos" szintén hallhatatlannak hitt lánya Amanda Seyfried, avagy Sylvia Weis.

Akinek minden pillanat számít az életéből csak egyszer szán 101 percet Andrew Niccol író,rendező, producer antiutópiájára. A 2011-ben megjelent film arra mindenképpen jó, hogy beleképzeljük magunk egy pénz nélküli világ működésébe, hátha a negatív utópia jelző nélkülivé válik végül.