1997-ben járunk. Amerikában hódít a Monica-féle botrány. Az elnökjelölt kampánya romokban hever napokkal a választások előtt.

Lehet-e még fokozni a helyzetet? Robert De Niro, Dustin Hoffman mellett Anna Heche főszereplésével készült szatírában sikerül rátenni néhány lapáttal az egyébként is abszurdnak tűnő cselekményre.

Adott egy népszerűsége tetőfokán álló elnökjelölt. Egy mögötte egy kiváló stáb. Az utolsó napokban azonban kiderül, hogy a botrányoktól eddig mentes politikus is emberből van. A szituáció merően hasonlít az 1998. januárjában napvilágot látott botrányra, mely a Fehér Ház egyik fiatal alkalmazottja, Monica Lewinsky és az elnök, Bill Clinton között meglévő, vagy feltételezett kapcsolatra épített. Monica szerint kilenc alkalommal került közelebbi kapcsolatba Bill Clintonnal 1995 és 1997. között. A botrány a nyomtatott sajtóban 1998. január 21-én megjelent The Washington Post cikk alapján lobbant lángra, azonban néhány nappal korábban, január 17-én az interneten látott napvilágot és vált az egyik első cyberstalking, internetes zaklatás, lejártás mintapéldájává. Az események sorozatát Bill először következetesen tagadta, melyben felesége is segítségére volt. A választók felé azonban ez egy fontos mérföldkő volt. Bill Clinton 1993 és 2001 között volt két cikluson keresztül az Egyesült Államok 42. elnöke. A botrány rámutatott egy jelentős tényre. Az elnök hazudott a választóinak. Az idő előrehaladtával már nem is volt fontos, hogy történt-e valóban bármi Monica és Bill között, megcsalta-e a feleségét Bill. Azáltal, hogy először tagadta, majd később úgy alakult a közhangulat, hogy be kellett vallania a szomorú igazságot, addigra ellene fordult a közhangulat, így elkönyvelték, hogy alkalmatlan az elnöki tisztségre. Pedig ebben az időszakban nemzetközi vizeken is igen aktív szerepet vállalt Clinton, melyről így elterelődhetett a közélet figyelme. 1999-re újra lángokban állt a Balkán, ahol Koszovó, Montenegró és Szerbia mellett a bosnyákok és az albánok is érintettek voltak.

Így érkezünk el az "Amikor a farok csóválja... (Wag the Dog) című filmhez. Fontos megjegyezni, hogy ez egy filmszatíra. Ha eltekintünk a készítés évétől az időszakot meghatározó eseményektől, a film magában egy igazán egyszerű és teljességgel elképzelhetetlen világot mutat be. Ha viszont figyelembe vesszük Bill kapcsolatát Monicával, a tényt, hogy hónapokig hazudott a választóinak, azt, hogy 1995-ben a daytoni békeszerződés keretében lezárják a szerbek, a horvátok és a bosnyákok a boszniai háborút, valamint 1996-tól Koszovóban ismét kiéleződik a konfliktus, már nem is tűnik, annyira földtől elrugaszkodottnak a film története.

A filmben viszont adottá válik, hogy az elnökjelöltnek népszerűsége csúcsán megbicsaklik hitelessége, ha gyorsan nem tusolják el a felmerülő vádakat és nem állítják hazája megmentőjének pozíciójába. A média világában jártas tanácsadó és a filmiparban otthonos mozgó producer gyorsan egy hullámhosszra kerül és tűzön-vízen keresztül, többször a padlóra kerülve, de onnan felállva ismét a választásokig hátralévő napokkal küzdenek a hírek folyamának számukra szerencsés alakításáért. Végül mindig kiderül, hogy nem várt fordulatokkal még sikerül fokozni a kialakult helyzetet.

Egy korábbi bejegyzésben pedig volt már szó elnökökről, jelöltekről és hatásukról a filmiparra.