A pünkösdi hétvégére végig esős, szeles, hideg időt jósolt az előrejelzés. Próbáltunk olyan helyet keresni Magyarországon belül, ami Budapestről viszonylag könnyen, autópályán megközelíthető és az időjárás is elfogadható. Szigetvárra látogattunk.

Először Pécsre, Európa 2010-ben aktuális Kulturális Fővárosára esett a választás. Itt viharos széllel kísért eső volt a jellemző, ezért tovább kerestünk a térképen és rátaláltunk a 35 km-re fekvő Szigetvárra (horvátul: Siget, németül: Großsiget/Inselburg, törökül: Zigetvar). A közel 10.000 fős dél-dunántúli település a 6-os számú főút mellett található Baranya megyében. Napjainkban nem sokat szerepel a hírekben. Történelmi múltja mellett gyógyfürdője és a Villányi borvidékhez közeli fekvése jelentős.

A vár bejárata

1566. augusztus 6-án a „Nagy, Dicsőséges Szulejmán szultán” (1520-1566) ostrom alá vette Szigetvárat közel 150 ezer fős seregével. A várvédők vezére Zrínyi Miklós horvát bán volt, hozzávetőleg 2300 fős seregével állta útját az oszmán támadásoknak. A mocsaras vidéken akkor korszerűnek számító, olasz típusú, hármas felosztású erődítményt vastag falakkal építették, azonban I. Miksa magyar királytól, a "Lutheránus Habsburgtól" nem számíthatott további segítségre. Az egy hónapig és az utolsó emberig tartó harcban végül a túlerő győzedelmeskedett. A diadal azonban nem lehetett teljes. Az ostrom során Szulejmán életének hetvenkettedik évében Szigetvár mellett felállított sátrában hunyt el. A védők vezére, Zrínyi Miklós pedig megmaradt emberei élén kitört a várból és halt hősi halált. Emlékét a Szigeti veszedelem őrzi. A hadjárat eredeti céljaként megjelölt Bécs fellélegezhetett, az iszonyú haderőt Szulejmán dublőre vezette vissza diadalmenetben Konstantinápolyba. A következő szultán II. Szelim lett, aki I. Miksával 1568-ban megkötötte a drinápolyi-békét. Melynek értelmében a Habsburgok elismerték az oszmánok által meghódított területeket, minkét fél biztosítja a követek sértetlenségét, megtiltották az emberkereskedelmet és az alattvalóknak nem eshet bántódásuk, szabadságukban nem befolyásolhatják őket.

A várfalról

A 450 éves szigetvári történelmi eseményt korabeli környezetben élhetjük át újra. Az 1960-as évek végén megkezdett régészeti feltárások eredményeként az 1970-es években egy lovasszoborral, egy betonoszloppal és egy fa híddal állítottak emléket Zrínyi Miklósnak és a várvédőknek. A korábbi átépítések és állagmegőrzések helyett 2015. júniusában befejeződött Európai Regionális és Fejlesztési Alap 300 millió forintos támogatásával, turisztikai fejlesztés keretében a vár rekonstrukciója. Az elkészült látogatóközpontban ismerkedhetünk meg a kor emlékeivel. Magyar, angol és török nyelvű leírásokból és interaktív projektoros vetítésekből tájékozódva tapasztalhatjuk meg a kor viszonyait, a csata lefolyását. A tárgyi emlékek és a digitális technika vívmányai által kalauzolják el az érdeklődőt az iszlám, mint vallás születésétől a szigetvári ostromig. Animációk segítségével tekinthetjük meg az ostromot és a várvédők helytállását. A látogatóközpontból kilépve bejárhatjuk Szulejmán dzsámiját, mely napjainkban rendezvényteremként működik, valamint tehetünk egy sétát a várfalon is. A köztes tereken lehetőség van szabadtéri programok szervezésére. Pünkösdkor például Gasztronómiai Fesztivállal várták az érdeklődőket, ahol a környékbeli Villány borai mellett vadhúsból készített sültekkel is készültek a szervezők. Az ajándéküzletébe betérve lehetőség nyílik több nyelven megvásárolni a Szigeti veszedelem című barokk eposzt. A 15 énekből álló mű érdekessége, hogy a várvédő Zrínyi Miklós dédunokája írta 1645-46 telén.

A betonoszlop, a fahíd és a szobor

A történelmi kalandozás végére elállt az eső, így lehetőség nyílt az egyik környékbeli csárda teraszán vacsorázni. A csárda jellemzően olyan ma már inkább étterem, mely Magyarországon az Alföldön és speciálisan a Szigetvárhoz hasonló egykor mocsaras területeken helyezkedtek el a főutak mellett. Ide tértek be és szálltak meg az utazók, vándorok és kereskedők. Magyarországon a Habsburg és oszmán időkben kialakult egy sajátos réteg. Ők voltak a betyárok, akik a gazdagokat fosztogatták, majd lovukkal ismét ismeretlen helyre távoztak a következő rablásig. Az Egyesült Királyságban és Írországban highwayman néven váltak ismerté. A csárdák ételkínálata nem sokat változhatott az elmúlt évszázadokban, így gulyást, vagy halászlevet bármikor lehet kóstolni egy kis modern Gundel palacsintával.