A Vajdaság észak-bánsági körzetében található egy közel 700 lelket számláló település.

Tóthfalu, azaz szerbül Тотово Село / Totovo Selo lakossága a 20. század eleje óta lakossága majd megfeleződött, mintsem gyarapodott volna. A Völgyes és Oromhegyes között található falu, Szegedtől közel 50 km-re, a magyar-szerb határtól 30 km-re fekszik. Nevét a néhai Tóth József földbirtokosról kapta, aki földjei egy részét házhelyként eladta napszámosainak és egyéb korábban föld nélkülieknek.

Jellegzetessége egy szobrászati alkotás, ami egy szögekből összerakott kalapácsot ábrázol. A tóthfalusiak vendégszeretetét bizonyítja a lakóházak kialakítása, hogy az átutazó 2-4-6 fő befogadása és megvendégelése néhány éjszakára ne jelenthessen gondot.

(A szögkalapács képéért köszönet Jaksi Adriánnak.)

Mindhárom település a magyarkanizsai községbe tartozik. Magyarkanizsa ma közel 10 ezer lakossal bír, melynek többsége ugyancsak magyar nemzetiségű. A település egyik híres szülöttje Beszédes József vízépítő mérnök mellett Harsányi Tibor zeneszerző. Miután Kodály Zoltán mellett végzett a budapesti Zeneakadémián Párizsban telepedett le és alkotott.

A Vajdaság (Vojvodina) egészére igaz, hogy a jelenleg közel 1,9 milliós lélekszámú autonóm tartományban tartós a népességfogyás. A körzet lakóit évről-évre rosszabbul érinti az elöregedés és az elvándorlás. Ez a folyamat azonban már az oszmán időkben elkezdődött. A hódoltság alatt a mai területek szinte teljesen elnéptelenedtek. A karlócai békét (1699) követően a Habsburgok tervszerűen telepítették és pótolták a lakosságot. A határőri szolgálatért cserébe délről szerbeket, nyugatról németeket, északról és keletről nagyrészt magyarokat. A 18. század második felében szlovákok, illetve kárpátaljai ukránok és ruszinok is érkeztek, egyesek a cseh katolikus üldözés elől menekülve, mások a fejlődésnek induló vidéken megélhetési szándékkal.

Az első világháborút követően a szegényebb szerb területekről jelentős népesség vándorolt és telepedett le a Vajdaságban. A második világháborút követő szerb és magyar viszály sem rendezte feltétlenül az országrész lakossági viszonyait. Ekkor délről ismét szerbek telepedtek le. Ők főleg a boszniai, koszovói és montenegrói vidékről érkeztek. A délszláv háború alatt ismét változott a terület lakossága. Ekkor a horvát és bosnyák területekről érkeztek szerb nemzetiségűek, akik főleg a Bánság és Szerémség nagyobb városaiban találták meg új lakhelyüket. Az 1990-es évektől kezdve főleg a szakmunkások és fiatalok hagyták el Szerbiát jelentős számban. Becslések szerint csak a '90-es évek elején legalább 200 ezren.

Ma a 21 500 km2-es Vajdaságnak hat hivatalos nyelve van. A lakosság egyharmada 25 etnikai kisebbségből tevődik össze, mely tükrözi a gazdag kulturális összetételt, azonban a gazdasági fellendüléshez még ez is kevésnek tűnik. Az autonóm terület központja a közel 190 ezer lélekszámú Újvidék (Novi Sad), mely a környező területekkel együtt 300 ezret meghaladó lakosságú. Itt működi az autonómia parlamentje is. A politikai mellett a kulturális élet központját is betöltő székhelyen működik egymás mellett szerb és külön magyar nyelvű színház is. Hivatalos himnusza az Európai Unióval megegyezően Beethoven Örömódája. A Duna fölé emelkedő péterváradi vár ad otthont minden nyáron, júliusban az egyik legnagyobb zenei fesztiválnak, az Exitnek.

A péterváradi vár