Vannak helyek, ahol érdemes egy pillanatra megállni és személyek, akiknek emlékét felidézni.
Ilyen Szondi György és 150 katonája, akik Drégely várát védték 1552-ben. Illetve Arany János születésének 200. évfordulója is szolgáltatja az alkalmat egy rövid visszaemlékezéshez.

Belföldi utazás során, ha nyitott szemmel járunk felfedezhetünk olyan helyeket, amik a történelem során szebb napokat is megérhettek. Ez Drégely várára nem feltétlenül igaz, ha megnézzük viharos históriáját.

A vár története a 13. század eseményeire vezethető vissza. Amikor a tatárok elhagyták az országot és IV. Béla király visszatérésével kezdetét vette a "második honalapítás" időszaka. Hont-Pázmány nemzetség területein is várat emeltek. A terület 1297-ben vált ismét fontos helyszínné, amikor a szomszédos Trencsén ura, Csák Máté és csapatai szembe kerültek III. András magyar királlyal. Az uralkodó ugyanis Csák kordában tartására és erőszakos magánakcióinak leverésére a Hont-Pázmány nemzetséget támogatta. Sikertelenül. III. András 1301-ben bekövetkezett halála után (Přemysl) Vencel, majd Bajor Ottó (hivatalosan V. Béla) sem tudta megfékezni Csák Mátét, aki miatt Károly Róbert is kénytelen volt áttenni székhelyét Budáról Temesvárra. Csák Máté 1321-es halálát követően rendeződtek csak a viszonyok a területen.

1390-ben Tari László nemes jutalmul kapta a várat Luxemburgi Zsigmondtól, amiért hozzájárult trónra jutásához. A középkori erődítményből 1424-től az esztergomi érsek jóvoltából vált vadászkastély. Majd Buda 1541-es elvesztését követően gyakran jelentettek gondot a környéken lovas portyázó csapatok. Így a főváros elestét követően hadászati jelentősége is megnőtt a felvidéki bányászvárosok védelmének okán.

Azonban a 444 méter magasan kőből és fapalánkból épült, csekély helyőrséggel ellátott létesítmény erőteljes felújításra szorult, ha olyan ostromot kellene kiállnia, mint Buda várának. Ennek a Várdai Pál esztergomi érsek által frissen kinevezett Szondi György várkapitány is tudatában volt. A Szondi, vagy Szondy család vélhetően a Révay család szolgálatának köszönhetően került az ország északi részére a mohácsi csata elvesztését követően. A feltehetően nem nemesi származású várkapitány a környék, Nógrád és Esztergom várainak elvesztéséről értesülve tudhatta, hogy Drégely lesz a következő, ahol ostromra lehet számítani. Helyzetét nehezítette, hogy az esztergomi érsek Várdai Pál 1549-ben elhunyt és helye évekig üres maradt. Ezen kívül egy villámcsapás következtében súlyos károkat szenvedett a vár lőszerraktára is. Az erődítmény királyi kézbe kerülése egyet jelentett a kiszámíthatatlan fizetés és ellátmányok érkezésével, illetve az erősítéssel kapcsolatos kérelmei is szinte süket fülekre találtak. A pénzügyi gondokkal küzdő uralkodó a javaslatok megfontolásán szinte nem jutott túl. Selmecbánya városának és a nyitrai püspökségnek írt levelek eredményeként erősítés, illetve néhány kőműves érkezett a vészterhes 1552-es évben.

1552. június elején az oszmán seregek elfoglalták Veszprémet. Csak idő kérdése volt, mikor indul Hadim Ali budai pasa az északi bányavárosok irányába. A pasa nem késlekedett. Július elején Budán ágyúkat vett magához és 12.000 fős seregével megindult Drégely irányába. A veszprémi vereség és a lehetséges támadás hatására, de a korábbi fizetségeinek elmaradására hivatkozva Szondi György mellett szolgáló Bekefalvay Gergely alkapitány is elhagyta maroknyi sereget, mely 150 fővel volt jelen a várban. 1552. július 6-án az oszmánok két hadtesttel ostromgyűrűt alkottak, egy harmadik pedig a Ságra és Gyarmatra vezető utat vigyázta, hogy ne érkezhessen segítség Nógrád vármegye, vagy épp a bányavárosok irányából.

A királyi sereg Léván gyűlt össze a magyarok által Ördög Mátyásnak nevezett Erazmus von Teuffel felvidéki főkapitány vezetésével, de tetteik nem igazolják, hogy szándékoztak volna beleavatkozni az ostromba. Ekkor körülbelül 3000 fős haderő állt rendelkezésére, valamint további 500 főre és ágyúkra vártak Zólyom várából. Attól tartottak, ha Drégely elesik és a felvidéki csapatok is vereséget szenvednek, akkor nem marad mozgatható haderő a területen.

Az oszmánok érkezésének hírére a védők felgyújtották a vár környékén található mezőket és felkészültek a támadásra. Július 6-án a pasa is a várhoz érkezett és felszólította Szondit a megadásra, aki ezt visszautasítva végignézhette, ahogy az oszmánok felgyújtják a földből és fából készült sáncokat. A védők a fellegvárba szorultak. Július 7-én és 8-án az oszmánok folyamatosan ágyúzták a várat, sáncokat ástak. Vékony, magas tornyaival és középkori falaival kitűnő célpontul szolgált. Két napnyi ágyúzást követően a kaputorony leomlott és a falakon is hatalmas rések tátongtak. A pasa előre vezényelte gyalogságát, melyben a várvédők nagy veszteségeket okozva visszavertek. Ezt látva Ali pasa ismét ágyútüzet zúdított a már rommá lőtt várra.

A gyalogos roham előtt, azonban Arany János Szondi két apródja című balladájából ismert esemény zajlott le. Ali beküldte a szomszédos Oroszi település papját, hogy vegye rá Szondit a megadásra. A kapitány ekkor előhozott két rabot és mellé két apródját, majd a pappal kiegészülve elküldte őket a pasához, hogy a két apródból neveltessen vitézt, testét pedig tisztes temetés keretében hantolja el a harc után. A vár udvarán máglyát raktak és minden hasznosnak tűnő holmit elégettek, hogy ne juthasson a támadók kezére. Lovaikat is levágták. Megmaradt csapataival felkészült a vélhetően utolsó rohamra.

Az ellenséges gyalogság nem is késlekedett. Órákon keresztül tartott a harc, míg az utolsó védő el nem esik. A csata végeztével Ali pasa megkerestette Szondi György testét, fejét közszemlére tetette, majd katonai temetés keretében a végső tiszteletet megadva lobogós lovaslándzsát tűzetett.

Szondi György és serege, mint oroszlánként küzdők maradtak meg a köztudatban. Bizonyítja, hogy Arany János balladát, Tinódi Lantos Sebestyén históriát szentelt az elesetteknek. Továbbá köztéri szobroktól kezdve, utcaneveken át közintézményekig vezet az emlékezés sora.

A Drégely várát ért csapást követően a palásti csatában már kiegyenlített volt a két fél létszáma. Megérkeztek ugyanis a Német-Római, a Pápai Állam által küldött, valamint a spanyol csapatok is. A szemben álló csapatok két napig küzdöttek egymással, azonban a hadi szerencse itt az oszmánok oldalára szegődött. Az első napon hősies, de kiegyenlített volt a csata, de augusztus 11-éna javarészt még képzelten és gyengébben felszerelt keresztény csapatok alul maradtak. Elvesztése volt Mohács után a legnagyobb veszteséggel járó hadi esemény. Az oszmánok közel 4000 hadifoglyot ejtettek, valamint a környéken végezett hatalmas pusztítás mellett tartóssá vált az oszmán jelenlét. A magyarok által Ördög Mátyásnak nevezett főkapitány is fogságba esett, ahonnan állítólag Konstantinápolyba vitték és karóba húzták.

"Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
   Tetején lobogós hadi kopja."
            - Arany János - Szondi két apródja (1856)