Szabó Lőrinc "Elszánt nyugalommal" veszi tudomásul, csak akkor van esélye, ha a lét apró örömeivel foglalkozik.

Olyannak fogadja el a világot, amilyen. Az 1920-as évekhez képest nem lázadozik, még mindig mindent szörnyűnek talál, de 1933-ban már ezt meghaladva "Különbékére" törekszik. 1933-ban és 1934-ben ennek hatására születnek a Lóci- és a Klára-versek, ahol a magára kényszerített békében teljesül ki a gyerekvilág iránti érdeklődése.