Történt 1989. november 17-én, akkor még létező Csehszlovákiában, hogy december 29-ig bezárólag a kommunista párt lényegében átadta a hatalmat az emberjogi mozgalmároknak.

De mi erről a közvélemény álláspontja?

2014-ben készült egy felmérés az egyik cseh hetilap (Tyden) megbízásából, ami arra enged következtetni, hogy a megkérdezettek 43%-a szerint ez egy sima munkaszüneti nap. A 30 éven aluliak körében 70% úgy gondolta, hogy ez egy fontos dátum volt Csehország közeledése szempontjából, így közeledhettek az euroatlanti szövetséghez. Ugyanezen korosztály 20%-a szerint ez az egész arra volt jó, hogy egy szűk csoport puccsot hajtson végre és meggazdagodjon. Áll a kutatásban.

Egy másik esemény is nyomot hagyott a cseh történelemben. Történetesen Jan Opletal cseh egyetemista 1939. november 17-én bekövetkezett meggyilkolása.

Csehországban hivatalosan ezen a napon kettős ünnepet jegyeznek. Az egyik megemlékezés Jan Opletal cselekedetéről, amikor az 1939. novemberi prágai tüntetések során lőtték agyon a nácik. A fiatalok ekkor a cseh egyetemek bezárása miatt tiltakoztak. A másik esemény apropója pedig a "bársonyos forradalom" kezdete, mely egy hivatalosan engedélyezett diákgyűlésből alakult át rendszer ellenes tüntetéssé és a rendőrség erővel oszlatta fel. Ez az eseménysorozat végül a kommunista rendszer Csehszlovákiában való megszűnéséhez, majd később a független Csehország és Szlovákia megalakulásához és a tényleges euroatlanti szövetséghez való csatlakozáshoz vezetett.

Mariusz Szczygel lengyel újságíró, a tényirodalom egyik kiemelkedő alakja, a csehek, mint nép egyik nagy kedvelője "Teremts magadnak édenkertet" című könyvében elmesél egy történetet. A lényege, hogy egy fotókiállításon főhősünk sétál és megtekinti a képeket, melyek a "Bársonyos forradalom" idején készültek Prágában. Egy cseh állampolgárságú egyén szintén ugyanezt teszi. Egyszer egymás mellé érnek egy fotónál, ahol tüntető tömegek vannak egy téren és áll a tömeg közepén egy villamos. A cseh halkan megjegyzi a galériában, úgy magának, hogy azon a villamoson utaztam. Az író ebből vezeti le a cseh néplélek egyik sajátosságát. A kiállítást szemlélő cseh, aki 20 évvel korábban a villamoson utazott, akár mondhatta volna, hogy én vagyok ott az első sorban, én dobtam ki azt az ablakot, én vezettem a tömeget. De nem. Ő csak a villamoson utazott.

Érdekesség még, hogy a felmérés életszínvonal változásával kapcsolatos kérdésére összességében a válaszadók háromötöde jelezte, ma jobb az élet, mint a rendszerváltás előtt.

A "Bársonyos Forradalom" előzményeként fontos megemlíteni, hogy a lengyel, magyar és kelet-német rendszerek bukása magával ragadta a csehszlovák államalakulatot is. 1989. augusztusa és októbere között is voltak már tüntetések főleg Brno (Brünnben) és Prágában, de ezeket akkor még elfojtották. A növekvő számú tömeg ellen azonban egyre tehetetlenebbnek bizonyultak. A tüntetők azonban békések voltak. Főleg virágot nyújtottak át a felfegyverzett rendőröknek. 1989. november 18-án megalakult a Civil Fórum. Célja, hogy a különböző csoportokat, köztük a Charta '77-et is magába foglalva megszervezze a kormánnyal szemben álló tárgyalópartner álláspontját. Eredménye, hogy november 27-re általános sztrájkot hirdetett és bebizonyította, hogy a korábbi vezetés társadalmi támogatottság nélkül maradt, így össze is omlott néhány napon belül. December 10-én megalakult az új kormány. December 28-án Alexander Dubcek lett a parlament elnöke, a köztársasági elnök pedig Václav Havel.

Prágába érdemes ellátogatni tavasszal is, melyről egy korábbi bejegyzés tesz lenyomatot az eleverege.blog.hu felületén.