A kormányzó, aki négyszer szállt harcba az Egyesült Államok elnökségéért és közben filmeket ihletett.

George Wallace 1963 nyarán vált Amerika-szerte ismert politikussá. Négyszer szállt versenybe az Egyesült Államok elnökének tisztségéért, ugyanakkor jelentős hatással volt az országos politika alakulására is. A végső siker azonban elmaradt. a 20. századi amerikai politika „legbefolyásosabb vesztesének” nevezik.

1942-ben jogot végzett, majd még ebben az évben csatlakozott haderőhöz, ahol a második világháború során a Japánok ellen viselt fegyvert. A világégést követően 1946-tól Alabama képviselőházának tagjává választották, majd 1952-től bíróként tevékenykedik. Ezekben az években váltak a polgárjogi megmozdulások egyre szélesebb tömegeket megmozgató eseményekké. 1955-ben Rosa Parks nem adta át a helyét egy fehérnek, így kezdetét vette a Montgomeryi busz bojkott. Hatására 382 napig nem szálltak buszra a lakosság mintegy felét kitevő afroamerikai származásúak és a társaság a kieső bevételek hiányában a csőd szélére jutott. A tiltakozás eredményeként Parks a polgárjogi mozgalom egyik kiemelkedő alakjává vált, az állam kormányzójává pedig 1958-ban John Pattersont választották, aki a Ku-Klux Klán támogatását is élvezte, Wallace pedig kikapott a választáson, mivel a szervezet ellen lépett fel.

1962-ben már őt választották, első ízben Alabama kormányzójává, így 1963-1967 között viselhette a titulust programjával, ami hitvallása szerint: " szegregáció most, szegregáció holnap, szegregáció mindig"

1963-ben személyesen állta el az egyetem kapuját, hogy megakadályozza a fekete diákok bejutását az épületbe. Tette országosan ismert politikussá avanzsálta, azonban a John F. Kennedy utasítására katonák állították félre az épület ajtajából. Egyik filmbéli megjelenése is ennek a hírnek köszönhető, ekkor gondolták úgy, hogy a Forrest Gump-ban is emléket kell neki állítani.

1966-os választásokon nem indulhatott, ugyanis az állam választási szabályai nem tették lehetővé, hogy valaki egymást követően kétszer töltse be a kormányzó szerepét. Így felesége, Lurleen Wallace indult és nyert is. Az állam történetében először nő foglalhatta el kormányzói széket. Azonban felesége idő előtt elhunyt, így csak 1968-ig tölthette be a tisztséget.

Az 1970-es kampány és választás során ismét indult a kormányzói tisztségért és nyert is, hogy a megváltozott szabályok szerint 1971 és 1975 között ismét Alabama első embere lehessen, melyet 1983 és 1987 között is megismételjen. Összesen így négy alkalommal volt Alabama kormányzója.

Az Egyesült Államok elnöki székéért a Demokrata Párt színeiben szállt harcba, ha nem független volt éppen.
Első nekifutását 1963-ban hirtelen jött népszerűségét meglovagolva tette és indult az 1964-es választásokon. A meggyilkolt John F. Kennedy alelnökeke, Lyndon B. Johnson töltötte ki a megmaradt hivatali időt, majd az 1964-es választásokon, az  Demokrata Párt előválasztását megnyerve maradt az Egyesült Államok 37. elnöke.

1968-as választáson függetlenként indult Wallace, azonban a 38. elnök Richard Nixon lett a Republikánus Párt színeiben.

Harmadik alkalommal már puhított szegregációt hirdető politikáján és 1972-ben ismét a Demokrata Párt színeiben indult és a felmérések szerint nem is elhanyagolható kilátásokkal. Az egyik kampány rendezvényen azonban egy felszólalása alkalmával egy merénylő több lövéssel megsebesítette. Túlélte a merényletet, azonban deréktól lefelé megbénult és kerekesszékbe kényszerült. Az előválasztások során George McGovern lett a Demokrata Párt jelöltje, a választáson pedig ismét Nixon nyert és másodszor került az elnöki székbe.

Álmait nem adta fel. 1976-ban ismét elindult a Demokraták előválasztásán, ahol Jimmy Carter lett végül a befutó és végül az Egyesült Államok 39. elnöke.

Politikai pályafutásának néhány fontos filmtörténeti jelenet is emléket állít. Ilyen a korábban említett Forrest Gump 1994-ből, ahol az egyetem ajtaját eltorlaszoló jelenet mellett az elnök ellen sikertelen merényletet elkövető epizód is társul. Azonban egy másik filmhez az 1972-es merénylet adta a történet alapját, mely az 1975-ben Martin Scorsese rendezésében forgatott Taxisofőr. A George Wallace ellen merényletet elkövető Arthur Bremer tettéről és személyéről mintázták Travis Bickle alakját, akit Robert De Niro alakít. A film, illetve az alapjául szolgáló könyv és a valóság között így több részlet is eltér. A könyvben a történet színhelye Los Angeles, azonban a flm szempontjából hitelesebbnek tűnt a '70-es években New York-ban elhelyezni a történetet, ugyanis jellemzőbbek voltak a taxik. A főhős egy Vietnámot megjárt antihős, aki a háború végén visszatérve Amerikába nem találja a helyét, ráadásul közben az otthon maradottak is másként kezdték kezelni, majd elutasítani a háború tényét. Travis így nem kapja meg feltétlenül azt az elismerést, amire vágyott. A fegyverekhez való viszonyából "a világ egyik legtöbbet elemzett filmalkotásai" között több egymásnak ellentmondó értékelést is olvashatunk. A vietnámi háború említése maximum a taxitársaságnál jelent számára némi megbecsültséget. Éjjel dolgozik, nappal továbbra sem találja a helyét, míg meg nem látja az egyik választási iroda dolgozóját. A történet itt kezd egy hétköznapi ember históriájához hasonlítani.

Tény azonban, hogy 5 évvel a Taxisofőr bemutatóját követően 1981-ben Ronald Reagen az Egyesült Államok 40. elnöke ellen merényletet kísérel meg egy John Hinckley nevű taxisofőr. Állítása szerint tettét a film ihlette, mellyel a női főszereplő Jodie Fosternek szeretne imponálni. Az esemény alapján készült 2001-ben A merénylet napja (The day Reagen was shot) című filmdráma.