Kurt Vonnegut a Mesterlövész (Deadeye Dick) című regényében a történet folyamát helyenként megszakítja egy-egy recepttel. Az első egy-két alkalommal még nagyon meglepő, de a harmadik magasságában már vártam, hogy mikor jön a következő. Azért is lehetett ez az eljárás először furcsa, mert a történet tele van abszurd helyzetekkel, amit már gondolná az olvasó, hogy nem lehet jobban felülmúlni. Ahol például arról van szó, miként vált a főhős, Rudy Walz családi barátjává Hitler, vagy éppen mekkora bukás lett egy dráma, ami díjnyertes, de sajnos előadhatatlan.
Egyből felmerül a kérdés, hogy Hitler miatt bukott-e a dráma, vagy a dráma miatt bukott-e Hitler? Vagy mindkettő alapból bukásra volt ítélve? Erre jön egy recept.

Kép egyik ételről sem szerepel a könyvben, úgyhogy ezt itt is hanyagoljuk. A recept forrása ITT, ahol képek is találhatóak.

Kurt Vonnegut német származású volt, azonban már nem tanulta meg a nyelvet. Üknagyapja a vestfáliai Münster környékéről vándorolt be az Egyesült Államokba az 1850-es években. Családi tekintetben pacifisták és ateisták voltak, azonban Németországgal csak az első világháború idején szakadtak meg kapcsolataik. Ekkor az "Újvilágban" nem nézték jó szemmel a korábban bevándorolt országokból érkezőket és azok anyaországgal fenntartott kapcsolatait. Vonnegut 1922. április 11-én született, az első világháborút lezáró compiégne-i béke 4. évfordulójának napján.

Amikor az Egyesült Államok hadba lépett a szövetségesek oldalán a második világháborúban, Vonnegut önkéntesként csatlakozott 1943. márciusában a haderőhöz. A családilag pacifista, azaz a háborút és a fegyveres konfliktusokat elutasító família gyermekeként ez egy furcsa lépésnek tűnik. Előbb hadimérnöki tanulmányokat kellett végeznie, majd 1944-ben Európában lett felderítő. 1944. december 22-én német hadifogságba esett az ardenneki offenzíva során, ahonnan egy drezdai gyárba került. Itt egyébként kismamáknak gyártottak malátaszörpöt. 1945. februárjában ennek a gyárnak a pincéjében élte túl a drezdai szőnyegbombázást, ami később Az ötös számú vágóhíd című regényének lett az alapja. Végül 1945. májusában leszerelt.

Későbbi sikerdarabjait megelőzően a háború után nem fogadta túlzott siker munkásságát. Első három regényével (Utópia 14, A Titán szirénjei, Éj anyánk) egy időben képes magazinoknak küldött elbeszéléseket. Mikor az '50-es években a televízió előretört, a képes magazinok leszálló ágra kerültek, így ekkor fordult figyelme a reklámok felé. Gyártott reklámszövegeket, propagandát a General Electric-nek és dolgozott Saab-autókereskedésben is.

Sikerét, ismertségét és elismertségét a Macskabölcső hozta meg főleg az egyetemi ifjúság körében, majd a már említett Az ötös számú vágóhíd tette fel arra a bizonyos i-re a pontot. A hirtelen jött népszerűség nem ment az agyára, a Bajnokok reggelijét a '70-es években utolsó regényének szánta, de ezt még további nyolc követte.

Közreműködött filmadoptációk és forgatókönyvek megírásában is. Egyikben-másikban (Between Time and Timbuktu) statisztaként is feltűnt. Legfurcsább megoldása, amikor feltűnik a Vissza a suli (Back to school) című filmben, ahol a Kurt Vonnegut munkásságát feldolgozó alkotásban ő alakítja a főszereplő diplomamunkáját segítő szereplőt.

Végül, de nem utolsósorban saját, 84. életévében, 2007. április 11-én bekövetkezett halálát megelőzően úgy kommentálta, hogy "Így megy ez."

Forrás:
http://szem-szajnak.reblog.hu/hagymaba-temetett-marha-001http://hu.wikipedia.org/wiki/Kurt_Vonnegut
https://mikeschultzpaintings.files.wordpress.com/2012/01/mike-schultz-goodbye-blue-monday-for-kurt-vonnegut.jpg