A következő eset annyira homályos, hogy nem vennék rá mérget, de ettől függetlenül maximum mesének tökéletes az elcserélt fogolycsere lehetősége.

Történt egyszer XVI. Lajos francia király életében, hogy Marie Antoinette királyné első gyermeke 1778-ban. A franciák a trónörököst várták, de így is Mária Antónia maradt a királyné legkedvesebb gyermeke, mert rajta kívül 1781-ben született öccse, a trónörökös Lajos József gyermekként elhunyt, 1785-ben született Lajos Károlyt a forradalom alatt a börtönben érte a halál 1795-ben, 10 évesen, amikor anyjával együtt fogva tartói kivégezték. Az 1786-ban született negyedik gyermek, Mária Zsófia pedig 11 hónapos korában hunyt el.

Így Mária Antónia legkedvesebb gyermeke Mária Terézia Sarolta volt az, aki viszontagságosan, de megérte a felnőttkort. 

A kor nem kedvezett a rokokó szellemében élő királyi párnak. Az amerikai függetlenségi háború felemésztette az államkasszát és az 1788-as év mezőgazdasága sem hozta a megszokott szintet. Míg a királyi pár például a Kis Trianon palota átépítésével foglalatoskodott az ország nem bővelkedett. A királynéhoz kötik a kor egyik elhíresült mondását, miszerint "Ha nincs kenyere a népnek, egyen kalácsot." A nemesség a kormány minden javaslatát elutasította. Az általános rendi gyűlés végül csak 1789-ben ült össze, ahol az Alkotmányozó Nemzetgyűlés esküt tett, hogy az alkotmány elfogadásáig nem oszlik fel. Ezek után a király utasította a rendeket a külön ülésezésre, amit a polgárok nem fogadtak el. Erre a király utasította a város körül állomásozó csapatok létszámának növelését, így kész lett az ok a félelemre, ami július 12-én felkelésbe torkollt. 

A királyi családot a Tuilerák palotában "szállásolták el" 1789 és 1792 között. Innen tettek kísérletet a szökésre, mivel az uralkodó viszonya megromlott az alkotmányos monarchia keretei között a Nemzetgyűléssel. A szökés sikertelen volt, a családot visszaszállították Párizsba. Közben az uralkodó megdöbbent az iránta kézzel fogható gyűlöleten, Mária Antónia királynét pedig majdnem meglincselték. Gyermekük Mária Terézia Sarolta és ekkor még Lajos Károly is fogságba a Temple-be került. Itt öccse elhunyt, Saroltát pedig erőszakkal illették. Mária Terézia Saroltát 1795-ben egy fogolycsere keretében engedték szabadon, amikor is unokatestvére II. Ferenc német-római császár francia tisztek és politikusokat adott át. Így került Bécsbe, a császári udvarba 1795-ben. Ekkor értesült családja kiírtásáról is. 1796 és 1815 között itt tartózkodott, azonban a császári családdal nem ápolt túl békés viszonyt. Őket tartotta felelősnek családja haláláért. A császár megpróbálta nőül adni, de ezt visszautasította. Majd nagybátyja, XVIII. Lajos javaslatára nőül ment 1799-ben unokatestvéréhez (apja testvérének gyermekéhez) Lajos Antal királyi főherceghez. A napoleoni háborúk ismét mozgalmassá tették hétköznapjaikat. Férje áltat csatlakozott XVIII. Lajos udvarához, aki mártírként állította be magát, hogy a francia ügy érdekében fenntartsa az európai királyi családok érdeklődését. Ez addig működött, amíg az orosz Pál cár békét nem kötött Bonapartéval. Ekkor a királyi udvar a poroszokhoz menekült Varsóba. 1801-ben a cárt meggyilkolták és a harc újra kezdetét vette., ami az 1807-es békéig tartott. Ekkor az udvar áttette székhelyét Angliába.

1814-ben a Bourbonok csapatai partra szálltak Bordeaux-ban, Napoleon csak egy évvel később ért vissza Elba szigetéről, amikor Mária Terézia Sarolta már az ellenállást szervezte. A história szerint Napoleon ekkor mondta elismerő szavait, miszerint "Ő az egyetlen férfi a családban."

Ennek köszönhette, hogy Napoleon szabadon kiengedte Bordeaux-ból, így Anglia érintésével Gentbe került, ahonnan Napoleon lemondását követően visszatérhetett Párizsba XVIII. Lajossal együtt. Itt együtt dolgoztak a Bourbon ház hatalomba való visszatérésén, azonban minden igyekezetük ellenére a király halála után X. Károly lépett a trónra, akinek szélsőséges abszolutista nézetei 1830-ra újabb forradalomhoz vezettek.

A forradalom hatására apósa, X. Károly lemondott, így Sarolta férje, névleg XIX. Lajosként 20 percre király lett, de  10 éves unokaöccse javára lemondott és apjával, a volt királlyal, valamint feleségével előbb Skóciába, majd Prágába, a Hradzsinba költöztek. Amikor az új osztrák császár igénybe kívánta venni a prágai várat, 1836-ban tovább álltak és Kirchberg am Walde kastélyba telepedtek le. Férje Görz településen hunyt el 1844-ben.

Ezután a névlegesen a megboldogult Bourbon uralkodó özvegyeként rokonokat látogatott Pármában, Bécsben és Alsó-Ausztriában. Orvosa megállapítása alapján 1851-ben tüdőgyulladásban hunyt el. Családi kriptában helyezték el akkori nevén Görz városának ferences temetőjében.

Egyes feltételezések szerint a Temple-ből Bécsbe érkezett Mária Terézia Sarolta már nem a valódi volt. A csere folytán kikerült grófné és férje a forradalom és a későbbi napoleoni időkben már szász-Hildburghauseni Hercegségben élt és a kortársak alapján annyira rejtélyesek voltak, hogy a Homály grófjának és grófnéjának is hívták őket. A legenda alapját az képezi, hogy sem a Habsburg, sem a Bourbon-ház nem teszi lehetővé tagjai számára, hogy a börtönben történt erőszakos cselekmények után rangjához méltóan mehessen férjhez. A legenda elég bizonytalan lábakon áll, ugyanis soha egyik királyi családi tag fennmaradt emléke sem támasztja alá az elcserélt cserét.