Ha véletlenül valahol feltűnik Picasso híres festménye, a Guernica, arról egyből egy olyan pusztító cselekményre kerül a figyelem, mint a világ első szőnyegbombázásának tartott esemény. Szakmabeliek egy ideje vitatkoznak azon, hogy tényleg terrorbombázás volt-e az eset, vagy egy hadi célokat szolgáló megmozdulás? Polgárháborús, vagy katonai erőket felvonultató hadi megmozdulások esetén fontos kérdés mindig, hogy hány áldozatot követelt, illetve nem elhanyagolható, hogy kik hajtották valójában végre?

Az 1936. és 1939 között vívott spanyol polgárháború szerintem nem tartozik éppen azon események közé, ami a magyar oktatásban a hétköznapi ember számára is világos lenne. Kísérletet teszek, ha most nem is a teljes spanyol polgárháború, de legalább Guernicaban történtek körbejárására.

Mit lehet tudni a városról és környékéről?

Az 1366-ban alapított város Baszkföld legnépesebb tartományában, Vizcaya tartományban található. Guernica városában ma közel 16 ezren élnek.

Mit lehet tudni a bombázás körülményeiről?

1937. április 26-án a német Condor Légió és az olasz Legionárius Légierő bombázást hajtott végre a város és a bevezető utakra irányulóan. Ez volt a spanyol polgárháborúban a Rügen hadművelet. Ezt a műveletet tartják számon, mint a világ első szőnyegbombázását. Ezt többen is cáfolják Franco tábornok szavaira hivatkozva, aki elsőként kért összehangolt légi bombázást a németektől Madrid ellen, hogy azt "inkább a földig rombolja, de nem engedheti át a marxistáknak." A szőnyegbombázás egyes megfogalmazások alapján egy terület teljes lerombolására irányul. A kötelékben repülő bombázók egyszerre oldják ki bombáikat a terület felett. Cosmo Gordon Lang canterbury érsek az eset kapcsán használta először a tömegpusztító fegyver kifejezést. A német haderő már nem, a brit viszont a mai napig harcászati technikái között tartja számon a szőnyegbombázást.

Mit lehet tudni a bombázás céljáról és az áldozatokról?

A rendelkezésre álló 100 db repülőgépből és a több, mint 5000 fős legénységből 24 db gép vett részt Guernica bombázásában, közel 22 tonna bombával felszerelve. A támadás középpontjában a város mellett található hadiüzem és a közelében található 2000 főnyi köztársasági katona elpusztítása állt. A települést megosztó Oca folyón átívelő híd lerombolásán kívül a közeli nagyváros, Bilbao irányába vezető útvonalak elzárása volt még a kitűzött célok között, mely szakaszt repülőkből gépfegyverekkel sorozva kívánták biztosítani. A bombázás korabeli megítélése több, mint vegyes. A támadó forrásokra hivatkozva nem történt terror, mert a célpontok katonaiak voltak, így a lerombolt házak is katonai célt szolgáltak az utak elzárásával kapcsolatban. Fontos még megemlíteni, hogy a bombázás a lakóépületek közel tizedében tett kárt, azonban a kialakult tűzvész még nagyobb pusztítást végzett. Másik megosztó kérdés az áldozatok száma vonatkozik.

A baszk kormány 1645 halálos áldozatról tett jelentést, ám a modern becslések szerint legfeljebb 200–400 ember veszthette életét. Jose Angel Etxanitz, a városi múzeum vezetőjének legújabb kutatásai szerint 126-an haltak meg a támadásban. A korabeli szovjet archívumok 800 főre teszik a halottak számát. James S. Corum professzor szerint már csak azért sem hihető a hivatalos áldozati szám, mert az 41 halálos áldozatot jelentene ledobott tonnánként, amely szám az egy évtizeddel későbbi, modernebb technikával végrehajtott drezdai bombázásnál is csak 7,2–10,2 volt.
Az, hogy a külföldi sajtó jelentősen felnagyította az áldozatok számát, a The Times tudósítójának, George Steer-nek köszönhető, aki jelentősen kiszínezte az eseményeket.

Kiket ihletett meg Guernica bombázása?

Többek között Octavio Vazquez, zeneszerzőt és Pablo Picasso-t.

A Picasso festménye ma a madridi Museo Nacional Centro de Arte Reina Sofia-ban található, mely 1937-ben a spanyol republikánus párt megbízásából készült és képviselte Spanyolországot a Párizsban megrendezett Világkiállításon. Magassága 3,49 méter, szélessége 7,76 méter. Picasso arra a kérdéskörre, hogy mekkora a szerepe és mért olyan fajsúlyos a ló és a bika alakja a képen azt válaszolta, hogy "én azért festek, hogy festhessek. Én a dolgokat úgy festem meg, ahogy azok vannak." A művész ezt a sorozatot, még a Guernica ellen irányult támadás előtt kezdte el festeni, további négy táblával egészítette ki.

A név és a jelző első olvasást követően biztosan magyarázatra, bővebb kifejtésre adhat okot, de ennél lehet, hogy nagyobb keveredés is van azon a környéken. Ebben a bejegyzésben ennek kibontására teszek próbát. Remélem, sikerül a bejegyzés végére.

A város és környezete európai példával élve nagyon hasonlít London elrendezéséhez, azonban grandiózus főtere párizsi mintára, így a francia építészet jegyeit hordozza magán némi hollandos, lokális, németalföldes vegyítéssel.
Érdemes elkülöníteni egymástól a "City-t" mint központot - ebben az esetben Brüsszelt, mint város, és a környező terület, mint ebben az esetben különálló régiót. A régiónak a pontos megnevezése Brüsszel Fővárosi Régió. A város neve eredetileg Bruocsella volt, ami később Broekzele lett (Broeklanden aan de Zenne, vagyis szó szerinti fordításban „település a mocsárban”).

A városnak 32,61 km2-en közel 150 ezer lakosa, míg a régiónak, ami magába foglalja a várost is 161 km2-en közel 1.150 ezer lakosa van. A főváros lakóinak több mint harmada, közel 50 ezer fő nem belga állampolgár, köszönhetően a nemzetközi szervezetek jelentős jelenlétének és az ebből fakadó jelentős gazdasági tevékenységnek.

Brüsszel, mint elsősorban a Belga Királyság fővárosa, ezen kívül Flandria fővárosa, valamint a NATO egyik központja is itt található. Emellett számos Európai Uniós intézmény székel itt, vagy időszakosan teszi tiszteletét a városban.

Brüsszel a brüsszelieké?

A város és a régió nemzetközi jellege, az itt élő és ide települő vallonok, flamandok, bevándorlók és külföldiek miatt ma már szinte teljesen eltűntek Brüsszel eredeti lakosai (hollandul: echte Brusselaars). Olyannyira ritkák, hogy külön kifejezések vonatkoznak rájuk: például a „Ketje” olyan brüsszeli lakos, akinek a szülei is itt laktak, míg a „Zinneke” szintén itt született, de csak az egyik szülője volt „Ketje”. A brüsszeliek legfőbb megkülönböztető jegye a nyelv, amely a holland nyelv brabanti nyelvjárása. Legfeltűnőbb vonása, hogy számos francia, illetve francia kiejtésű angol szót vett át. A nyelvjárás a középkori, óholland nyelv egyik változatából, a "Diets"-ből alakult ki. Szintén hasonlóan jellegzetes a brüsszeli francia dialektus, amely számos szót kölcsönzött az angolból és a flamandból. A "Ketje" ezen kívül még a helyi labdarúgó egyesület, az RSC Anderlecht egyik használatos becézése, illetve annak szurkolói, valamint egy helyi sör neve is egyben.

Manneken pis (pisilő emberke brabanti a nyelvjárás szerint) legendája

A szobrot több legenda övezi, közülük a leghíresebb a III. Gottfried leuveni hercegről szóló. 1142-ben a kétéves főnemes csapatai grimbergeni főurak Berthoud nevű szövetsége serege ellen harcoltak Ransbeke mellett (most Neder-over-Heembeek). A gyermek herceget a katonák egy kosárba tették és felfüggesztették egy fára, hogy bátorítást nyerjenek tőle. A fáról a fiú levizelte az ellenséges katonákat, akik történetesen el is vesztették a csatát.

Egy másik történet szerint a 14. században idegen sereg ostromolta Brüsszelt. A város már jó ideje tartotta magát. A támadók kitervelték, hogy robbanószereket helyeznek a városfalak alá, egy Juliaanske nevű brüsszeli kisfiú viszont véletlenül észrevette őket. Levizelte a gyújtózsinórt, így megmentette a várost.

A pisilő kislány legendája

A kislány szobra 1985-ben készült és egy  szomszédos kis utcában került elhelyezésre, azonban sajnos annak őrizetlensége miatt ellopták. A ma látható szobor a pontos mása az eredetinek és immár egy ketrecben őrzik az eredeti helyén, az Ízek utcájáról nyíló kis közben, ahol megtalálható a város egyik híres sörmérő egysége, a kék elefántos címerű Delirium és szemben az egyik legnagyobb absint mérő egység, a Flores Bar is. Mindkét helységet érdemes mértékkel becsülni!

A város és története

A legenda szerint a várost a 6. században a római származású Szent Gaugericus, Cambrai püspök (eredeti nevén Goorik) alapította, mely a 7. századra a burgundi hercegek birtokaihoz tartozó Németalföld egyik fontos kereskedővárossá vált.

Korabeli dokumentumok először 996-ban említik I. Ottó német-római császár egyik okmányában „Bruocsella” néven. 977 és 979 között Karl von Niederlothringen egy várat és egy kápolnát épített a Senne folyó egyik szigetére, majd a 11. században várfallal vették körül a várost.

1430-ban Jó Fülöp burgundiai herceg örökölte a brabanti hercegséget. Fővárosává tette Brüsszelt. Ebben az időben épült fel a városháza. Felvirágzott a gazdaság. Jelentős lett a képkészítés, szőnyegkészítés. Fülöp utóda, Merész Károly viszont fiúörökös nélkül halt meg, ezért lánya, Burgundi Mária hozományaként (az összes burgundi birtokkal együtt) 1477-től a Habsburg Birodalom része lett. Mária és férje, I. Miksa német-római császár unokája V. Károly egyesítette a spanyol és osztrák Habsburg birtokokat. Németalföldi képviselője viszont Mechelen városában rendezte be udvarát. Károly halála után fia, II. Fülöp hozta létre Brüsszel központtal a németalföldi tartományt. Ebben az időszakban számos spanyol földesúr érkezett a vidékre.

Fülöp vallási, gazdasági és politikai intézkedései miatt hamarosan felkelés tört ki, a tömeg katolikus templomokat támadott meg és a királynak nem volt más választása, a hadsereget küldte, hogy rendet teremtsen. 1567. augusztus 22-én Fernando Álvarez de Toledo, Alba hercege bevonult katonái élén Brüsszelbe és ezzel kezdetét vette a megtorlás.

Alba herceg első intézkedései közé tartozott, hogy létrehozott egy különleges bíróságot (Raad van Beroerten), amelynek joga volt mindenkit elítélni, aki a király ellen lázadt, még a főnemesség sem élvezett kivételt. Csapdába csalta a királlyal szemben álló nemeseket, köztük Egmont grófját és Horne grófját, akiket egy évvel később Brüsszel főterén, a Grand-Place-on lefejeztetett.

A nyolcvan évig elhúzódó konfliktus eredményeként, az 1648-ban aláírt vesztfáliai béke értelmében létrejött a független Hollandia, Brüsszel viszont a továbbra is spanyol kézen maradó Tizenhét Tartomány része maradt.

A spanyol örökösödési háborút követően Brüsszel a Habsburgok osztrák ágnak birtoka lett. 1695-ben XIV. Lajos francia király hadserege körbezárta és lerombolta Brüsszelt, ezt követően építették újjá, meglehetősen egységes stílusban, a Grand Place-t és környékét.

A francia forradalom során a köztársaság csapatai foglalták el a várost. 1795 – 1815 között Franciaország része volt. A napóleoni háborúk után 1815-ben megalakult az Egyesült Holland Királyság, Brüsszel a királyság deli részének volt székhelye lett. 1830-ban kitört a forradalom, amelynek eredményeként kikiáltották a független Belgiumot és Lipót szász-coburg-gothai herceget 1831-ben az ország első királyává koronázták.

A két világháború alatt német megszállás alá került a város.
1958-ban világkiállítás színhelye volt, melynek az Atomium állít ékes emléket.

Az eredeti városmaghoz, amelynek központja a Grand-Place, 1853-ban csatolták a Lipót-kerület néven ismert városrészt, majd 1861-ben a Louise Avenue környékét, végül 1921-ben a már fent említett településeket, Lakent, Neder-Over-Heembeeket és Harent.

A belga alkotmányreformnak köszönhetően Brüsszel városa jelenleg Belgium fővárosa és a szövetségi kormány székhelye. Emellett Flandria, a francia közösség, valamint a flamand közösség és régió kormányának székhelye, illetve az itt található nagyszámú Európai Uniós intézménynek köszönhetően „Európa fővárosa” is. Többek között itt székel az Európai Bizottság is.

Történt egyszer az 1950-es években, hogy hazánk gondos előkészítést követően képviseltette magát az 1958-as brüsszeli Világkiállításon. A rendezvény máig ható emléke Brüsszel egyik jelképe, a Heysel parkban található Atomium.

Építését 1956-ban határozták el és eredetileg főleg alumíniumból és vasból készült. 2004-es felújítás alatt a külső alumínium borítást vasra cserélték végül. Formáját tekintve nem bonyolították túl. A vas tércentrált kristályrácsát jeleníti meg 165 milliárdszoros nagyításban. A kilenc, egyenként 18 méter átmérőjű gömböt 16 vascső köti össze. A felújítást követően újra látogathatóvá vált. Borongós időben kívülről elég megtekinteni, mert a ködtől sajnos semmi sem látszik a kilátásból. A belső térben mozgólépcső és lift segíti az érdeklődőket a csúcson lévő gömbbe. A lépcsőházban '50-es, '60-as és '70-es éveket idéző kiállítást rendeztek be. 

A belga 102 méter és 2400 tonna súlyú kilátóval szemben a balatonboglári "magyar Atomium" kicsit más jelegűbb élményt nyújt a látogatóknak. Érdemes megjegyezni, hogy 2012-es felújítás után újra teljes lehet az élmény. A város és a környék egyik nevezetességévé lett Gömbkilátó méretét tekintve visszafogottnak számít a maga 15 méteres átmérőjével. A világkiállítást követően a '60-as években került Balatonboglárra, ahol rögtön jelképpé is vált. Eredetileg üveggel kívánták bevonni a belsejét, de ez a legenda szerint a szállítás során sajnos elvált a testtől és soha nem fog kiderülni, hogy hová lett. Eredeti célját tekintve a magyar alumíniumipar jelképének szánták. Ha azt vesszük, hogy néhány éve díszkivilágítást is kapott, akkor végül is megállapíthatjuk, hogy ez csak sikerült.

 (helyesírás javítva: 2014.04.18.)

Almásy László Ede néven született a család borostyánkői várában 1895. augusztus 22-én. Nagyapja, Almásy Ede alapítótagja volt 1872-ben a Magyar Földrajzi Társaságnak. Apja, Almásy György, Ázsia-kutató volt.

Gyerekkorában sokat tartózkodott nagyapja könyvei és térképei között. Nagy hatással volt rá Chernel István, ornitológus munkássága. Kőszegi bencés gimnázium magántanulója volt. Itt kezdett érdeklődni a madarak vonulási és költési szokásai iránt. Graz-ban tett próbát a középiskola elvégzésére, azonban biciklivel véletlenül elütötte az igazgatót, így távoznia kellett.

1909-ben, egy újságban látott vitorlázógép képének hatására megépítette saját gépét, mellyel egy kőbánya faláról végzett próbálkozás után 10 métert zuhant és bordáit törte.1910-ben Svájcba, tüdőszanatóriumban tölt egy évet, ugyanis 10 éves kora óta dohányzik. Négy évet tölt Angliában, ahol az angol nyelv elsajátítása mellett megismerkedik Fredrick Selous könyveivel és az angliai cserkészmozgalommal.

Az első világháború kitörésekor a vas megyei huszárokhoz vonult be. Ezt követően pilótaként teljesített szolgálatot a Monarchia kötelékében az olasz és az orosz fronton. Több alkalommal tett felderítő utakat a Dnyeszter mentén. Először 1911-ben repült egy Bleriot-tal, majd 191-ban tett szert első használt gépére, egy használt Farman 3-asra.

 Farman 3-as repülőgép                                

A háború végeztével részt vett a királypuccsban, amikor is IV. Károly kísérletet tett második alkalommal a hazatérésre, illetve a trón visszaszerzésére.

1922-től az osztrák Steyr cég megbízásából automobilok értékesítésével és később tesztelésével, próbautak járásával foglalatoskodott. Első nagyszabású afrikai útja is a Steyr-hez kapcsolódik. 1926-ban Esterházy Antallal Alexandriában lepakolták egy hajóról a próbaútra és vadászatra szánt autót és a Nílus mentén haladva átkeltek Líbiai-, majd a Núbiai sivatagon. 3000 km-es utat autóval megtéve nagy népszerűségre tettek szert.

A nagy utazásnak hála, a graz-i Steyr cég megbízta a kairói képviselettel. Eközben rekordidő alatt teljesítette a Madrid-Koppenhága közötti útszakaszt 1928-ban, vagy épp vadászexpedíciókat szervezett a Líbiai-sivatagba többek között Széchenyi Zsigmond részvételével. 1929-ben a következő expedíciója a Keleti-Szaharába vezetett mintegy 700 km-en keresztül és Egyiptomban repülősiskolát szervezve megalapozta a helyi sportrepülést. Afrikai útjai során feltárta a kontinens eddig ismeretlen részeit.

Repülős felfedezőútjai sorát egy Londonban vásárolt, használt DH-60-assal kezdte Zichy Nándorral, mely 1931-es budapesti indulással, Isztambul érintésével a francia-szír területen, Allepo-nál véget is ért. A Taurus hegy fölötti átrepülés eléggé megviselte a kis gépet, így nem tudták útjukat folytatni. Az észak-szudáni expedíció nélkülük indult el. A szíriai sajtó ekkor halálhírüket közölte.

1932-ben már nagyobb sikerrel jártak. Ekkor fedezték fel a Zarzura oázist Sir Robert Clayton társaságában. A helyiek ezt követően nevezték el Almásyt Abu Ramlának, "a Homok Atyának."

Ezt követően az Universal filmstúdió hathatós támogatásának köszönhetően kerülhetett sor a Líbiai-sivatag utolsó felfedezetlen területeinek feltérképezésére. Ekkor Kádár Lászlóval, a magyar földrajztudóssal karöltve fontos megfigyeléseket tettek a homokdűnékről és a dűnetípusok kialakulásával kapcsolatosan. A homokkő barlangokban ősi barlangábrázolásokat figyeltek meg és fényképeztek, valamint elsőkként dokumentálták az Úszók barlangját, ami bizonyítja, hogy a sivatag ezen részén korábban időszakos, vagy állandó vizek voltak. Ezen kívül a barlangokból több ládányi kőszerszámot örökítettek meg, illetve szállítottak el bizonyítványképp.

1934-1935-ben térképezte fel a Szahara "Nagy homoktengerét." Tőle származik a magyarab-ok felfedezése is, azoknak a korábbi magyar hadi foglyok utódainak a felismerésére, akiket II. Szulimán szultán fogott el a sivatagban és telepített le a Nílus egyik szigetén.

A II. világháború előtt küldetéseket teljesített az egyiptomi királyi családnak és a térképészeti társaságnak., valamint repülők eladásával és kereskedésével is foglalkozott. A háború során, amikor az olaszok vereséget szenvedtek 1940-ben, a németek korábbi kapcsolatok révén felfedezték, hogy Almásynak ismerősei mellett hatalmas helyismerete is van Afrikában. Ekkor Almásy a magyar légierő kötelékében teljesített szolgálatot. 1941-ben a Rommel vezette Afrikakorps-hoz került, ahol néhány hónapos kiképzést követően mélységi felderítőként szolgált. Ezt követően nevéhez fűződik a Salaam-művelet, amikor két németet kellett eljuttatnia a brit vonalak mögé Asiutba, egy 5600 km-es úton át. Az akciót többször kénytelen volt megmenteni, mert a britek folyamatosan feltörték a német kódokat és a két hírszerző se volt teljesen megfelelő sivatagi ismertek birtokában. Almásy például többször homokkal töltötte meg az ellenséges autók tankját, hogy időt nyerjen az akciónak. A művelet során szerzett Vaskereszt később, a háborút követően nem lesz feltétlen előnyére. Az út és a küldetés tanulságai a "Rommel seregénél Líbiában" című könyve örökíti meg.

A háború után Budapestre visszatérve egyenruhájában és kitüntetései által védte és mentette a lakásában rejtőző zsidókat. Később, 1946-ban elfogták és majdnem egy évig vallatták és kín vallatták az afrikai tevékenysége és főleg propagandának vélt könyve miatt. Végül felmentették, de lakását elkobozták. Így előbb Bécsbe, majd Triesztbe ment, ahol a britek által visszajutott repülővel Kairóba. Egyiptomban ismét sportrepüléssel és oktatással foglalkozott. Autós sivatagi utakat szervezett. Ezekből élt. 1949-ben ismét világrekordot döntött harmadmagával, amikor Párizsból Kairóba egy vitorlázógépet vontatva rekordidő alatt teljesítette a távot két leszállással. 1951-ben amőbás vérhassal került a salzburg-i kórházba, ahol megműtötték, de szenvedések után 1951. március 22-én elhunyt, mint a frissen kinevezett Egyiptomi Sivatagkutató Intézet igazgatója.

A háború előtti Egyiptomot és Almásy László életének egyes részleteit az Az angol beteg című film dolgozta fel, melyet Oscar-díjjal is jutalmaztak. A filmben égési sérüléseket szenvedett személy a fentebbiek ismeretében nem Almásy. Ezen kívül mai szemmel elhanyagolható, de a kor körülményei között fontos lehet tisztázni, hogy Almásy László nem a család grófi vonulatához tartozott, így tudatosan nem is használta a grófi címet könyveiben sem. Legkedvesebb barátja, Hans Entholt a háború alatt életét vesztette. Ennek hatására Almásy bekeretezett és fekete szalaggal átkötött képe előtt rendszeren gyertyát gyújtott.

Nikola Tesla, fizikus 1856-ban született Smiljanban, Dalmáciában és 1943. januárjában hunyt el New York-ban.
Az Osztrák Politechnikumban kezd foglalkozni a váltóárammal és a dinamóval, majd Maribor és Prága után végül nagybátyja kapcsolatain keresztül Budapesten találkozik Puskás Tivadarral.

Az összes róla szóló leírás kiemeli, hogy kivételes vizuális memóriája volt, így képes volt könyveket fejből idézni.Ez nagymértékben kihatott munkastílusára is. Egy történet tanulsága szerint a váltóáramú motor tervei úgy kerültek lejegyzésre, hogy minimális módosításokat kellett csak végrehajtani a tökéletesítéséhez. Állítólag egy idegösszeomlást követően került sor egy városligeti sétára, ahol magyar műszerész asszisztensével, Szigeti Antallal bandukolva Tesla fejében összeállt a terv. felrajzolta a homokba tökéletes művét, a váltakozóáramú rendszert és az indukciós motort.

A kor egy másik nagy koponyája ekkor Thomas Edison volt. Nem is lehet kérdés. Teslával versenyre keltek. Edison az egyenáramú, míg Tesla a váltakozóáramú rendszer elkötelezett híve volt. Edison mindent megtett azért, hogy bebizonyítsa, az ő találmánya fogja forradalmasítani az egyébként is dübörgő ipart. Mindent elkövetett, hogy Tesla művét háttérbe szorítsa, így akár állatokon, kóbor kutyákon, vagy épp elefánton mutatta be a váltakozóáramú rendszer gyilkos természetét.

Ha a világ Edisonra hallgat, akkor ma nem menne az amerikai felhőkarcolókban a 40. emelt fölé lift, vagy visszatérve a gyilkos tettekhez, nem született volna meg a villamosszék, a modern Guillotine ("giotin"). Nevéhez fűződik még többek között a repülők helyből indulásának módszere, a távirányítás alapja, vagy épp az egy- és többfázisú váltóáramú villamos hálózat. Mint halála után kiderült a rádiózás feltalálása is szabadalmai sorát gyarapítja, ami így 146-ot számlál.

Ipari felhasználását tekintve Tesla találmányai ma megtalálhatóak a háztartási gépektől kezdve a vízerőműveken keresztül, a modern autógyártás úttörőjének számító és róla elnevezett autógyár, Tesla Modell S elektromos autókon át az élet minden területén.

Alább található a Tesla Legendáról egy rövid kisfilm, melyet ezúton is köszönök a XXI. század című műsornak!

Február 12-én Venezuelában a fiatalok napja alkalmából 1814-re emlékeztek.
Mi alapja lehet egy jeles eseménynek?

Miért és hogy lehet ünnepelni egy-egy ilyen eseményt? Merülhet fel a kérdés, hogy mért fontosak egy hétköznapi ember számára ezek a napok?

Alap esetben országok, nemzetek sorsa kötődhetnek egy-egy jelképes naphoz, melyek sok személy, vagy család életét befolyásolták, vagy befolyásolják azóta is. Ilyen például a 2. magyar hadsereg tragikus vége a magyar történelem és saját felmenőink körében, vagy épp ilyen Douglas Adams munkássága előtt való tisztelgés a Törölközős napon.


Nyilván ezek az események nem egyenlő rangúak a világ különböző tájain élők számára. Európa közepén például keveset tudunk Swami Vivekananda-ról, aki a hindu filozófia egyik nagy koponyája és eszméinek rendezője . Ő fontosabb egy hindunak, mint II. János Pál pápa, aki az Ifjúsági Katolikus Világtalálkozó életre hívásával nyitott utat a katolikus vallás fiataljai felé. Összeszedtem néhány jeles napot, ami talán jól ábrázolhatja, hogy a világ különböző részein az adott napon épp mit tartanak fontos, megemlékezésre szánt események.

A nemzetközi ifjúsági napot az Egyesült Nemzetek (UN) hivatalos álláspontja szerint 2000 óta minden év augusztus 12-én rendezik meg. Ilyenkor a kormányközeli szervek és a fiatalok civil szervezeti ünnepelnek és szerveznek kultúrközi dzsemborit.

A volt Jugoszláviában Tito-hoz kapcsolódva minden év május 25-én tartottak ifjúsági napot. Nagy-Britanniában Törölközőnapi megemlékezést szerveznek Douglas Adams emlékére, illetve ekkor van Afrika napja is. 1953-ban ezen a napon robban fel az első szovjet hidrogénbomba Szibériában, de erre még nincs emléknap.

Kínában 1919. május 4-ét, az új forradalmat ünneplik. Japánban pont ekkor van nemzeti ünnep keretében (Zöld nap), illetve amerikai nyomásra Star Wars nap.

Indiában 1863. január 12-én született Swami Vivekananda, akit a nyugati világ úgy ismer, mint a jóga szülőatyát. Közreműködésével a hindu vallás, mint filozófia teret nyert a nyugati világban is. Magyarországon ez a 2. magyar hadsereg emléknapja. Tanzániában a Zanzibári forradalom napja. Türkmenisztánban az emlékezés napja.

Dél-Afrikában 1976. június 16-án ünneplik minden évben, amikor is a Sowato felkelés áldozataira emlékeznek. Magyarországon ezen a napon emlékezünk Nagy Imre és társai 1958-as kivégzésére, illetve 1989-ben ezen a napon történt az akkori Felvonulási téren (ma '56-osok tere) az újratemetési ceremónia.

Thaiföldön minden év szeptember 20-a az ifjúság napja. Az UNICEF-nél ez a Gyermekek Világnapja. Ausztriában ezt a napot nevezték ki a Biztosítás Világnapjává. Egyébként a Takarítás Világnapja is pont ezekkel esik egybe.

Katolikus Ifjúsági Találkozót 1984-ben II. János Pál pápa hívta életre. Egyszeri alkalomnak indult, amikor 1984-ben a szent atya Rómába hívta a világ ifjúságát. Azonban a nagyszámú érdeklődésnek köszönhetően egyházmegyei szinten minden évben, világviszonylatban 2-3 évente kerül megrendezésre az esemény. 1995-ben, a Fülöp-szigeteken rendezett találkozó a világtörténet egyik legnagyobb eseményének számít a maga 5 millió fős résztvevőszámával.

Zambiában március 12-én ünneplik az ifjúság napját. A Feröer-szigetek is ünnepel ezen a napon, mégpedig a nemzet madarának, a csigaforgatónak a hagyományos hazatérését köszöntik a fővárosban, Torshavnban.

Ebből a rövid gyűjtésből is kiderül, hogy egy-egy nap mennyire különböző emlékeket ébreszthet különböző nemzetek, vagy csak azok kormányainak körében. Egyik leghivalkodóbb példa a Kína-Japán és Csillagok Háborúja tengely, ahol egészen meglepő események esnek épp egy napra.

Mi a magyarság kulturális aranytartaléka?

New York-ot talán nem kell bemutatni, mint az Amerikai Egyesült Államok legnépesebb városát, ahol több, mint 8 millió 450 ezer ember éli mindennapjait. Filmes produkciókban talán többször rombolták le, taxizták körbe, nézték repülőről, támadták meg repülővel, sújtotta szökőár, robbantottak bombát, vagy csak akarták megtámadni, mint a való életben. Ilyen jellegű események, azonban nem példa nélküliek a való életben sem.

A filmes természeti katasztrófák és romantikus vígjátékok helyett nézzük talán a történelmi vonatkozású eseményeket, melyek meghatározták a város és egész környezete (agglomerációja) históriáját a kezdetektől fogva.

 New York, mint megye és a későbbi kikötő helyéül szolgáló öböl környékén az európai telepesek érkezése előtt delaware indiánok lakták, melyek manahattoes, canarsies és raritan elnevezésre hallgattak.

Az első európaiként 1524. január 17-én az olasz Giovanni da Verrazzano, kötött ki Észak-Amerikában, amikor I. Ferenc francia király támogatásával északnyugati átjárót keresett India felé. Verrazzano ezen az útján nevezte el először az öblöt a francia királyi ház iránti tiszteletből Nouvelle-Angouléme-nek. (Új-Angoulême).

1609-ben Hanry Hudson brit felfedező a holland Kelet-Indiai Társaság hajóján érkezett. Természetesen a hollandok is az Ázsiába vezető utat keresték itt. Mivel egy eddig számukra ismeretlen területet találtak, nekiálltak a helyi indiánokkal szövetekkel kereskedni. Ez a tevékenység olyan rendszeressé vált, hogy a kedvező földrajzi elhelyezkedésnek és az öbölnek köszönhetően a hollandok kereskedelmi telepet hoztak létre, amit 1624-ben a Hudson-folyó torkolatánál Új-Amszterdamnak kereszteltek el.

A terület 1664-ben kereskedelmi megfontolásból került a britek kezére, akik York hercege, Jakab után nevezték el azt. A brit befolyásnak, a megnövekvő bevándorlásnak és a kikötőnek köszönhetően Észak-Amerika legfontosabb és legnagyobb városává nőtte ki magát 1790-re.

New York, mint város öt kerületből áll, melyek azonosak New York, mint állam öt megyéjével. Ezek nevei, mint alaptételek szinte minden amerikai filmben szerepelnek, vagy legalább szóba kerülnek.

- Bronx,

- Brooklyn,

- Manhattan,

- Queens,

- Staten Island.

Az 1770-es évek elejére a britek és a gyarmatok viszonya évről évre romlott, köszönhetően többek között a korábban hozott, de a brit-francia hét éves háború következtében halogatott adóztatásnak, amitől a háború anyagi fedezését is várták.

Az 1861 és 1865 között lezajló észak-dél elleni polgárháború csatái New York-ot elkerülték, azonban a folyamatos önkéntes sorozásokat a harcok elhúzódásával kényszersorozás követte. Ez a megoldás már nemcsak az újonnan bevándorlókat érintette, hanem a régebbi lakókat is. A lakosságot ráadásul megosztotta a konfliktus oka is. Végül a sorozás utcai forrongásba torkollott, amit a hadsereg közreműködésével sikerült csak megfékezni. Ennek az időszaknak a New York-i eseményeit dolgozta fel Martin Scorsese - Gangs of New York (New York bandái) című filmje.

1886. október 28-án adták át a Liberty Island-en, a 1776-os szabadságharc 100. évfordulójára készült Szabadság-szobrot, amely a 19. és a 20. században bevándorlók millióinak jelentette az Újvilágot és az amerikai álmot.

A történelmi korok elkülönítése során sűrűn akadnak össze a korszakok határai a különböző népek és eszmék történetében. Ezeket összegyűjtve és egymás mellé téve kiderül, hogy a legtöbb nép és eszme fontosnak tartja egy adott évszámhoz kötni a korszakhatárt, viszont minden megközelítés más-más évszámot használ.

A középkor kezdetének megállapításakor például nem ütközünk ilyen problémába, mert ott elég egységesen a Nyugatrómai Birodalom 476-ban bekövetkezett bukását jelölik meg, mint az "ismert világ" sötét középkorba borulásának kezdetét. Az idézőjel talán azért lehet szükséges kellék, mert a középkort itt nem a mai világra, hanem a Nyugatrómai Birodalom már csak egykori területére, bizánciumra, Észak-Afrikára és az arab világra lehet inkább használni. A keleti civilizációk ebben a korban nem omlottak össze, az európai térségtől és az arab világtól teljesen elszigetelten fejlődtek. Ettől a kettőtől eltér még és egy harmadik utat jár be fekete-Afrika, Óceánia és Amerika.

Visszatérve tehát az európai és arab vonulathoz a középkor végét és egy új korszak, mint újkor kezdetét általában elfogadottként kezelve az 1517-es reformációt és Amerika 1492-es felfedezését szokás megnevezni. Természetesen az angolok itt is, mint sok más esetben külön utat járnak, így az angol felfogás szerint az 1485-ös bosworth-i csata a korszak fordulópontja. A magyar történelemben pedig a reformációs felfogás és Amerika felfedezése mellett az 1526-os mohácsi csatavesztés az elfogadott.

Fontos még emellett megjegyezni, hogy az újkort, mint korszakot két átmeneti szakaszra szokás bontani. Ennek kezdeti szakasza a fentebb leírtak alapján alakul és magába foglalja a Nagy földrajzi felfedezéseket, a gyarmatbirodalmak kiépülését, törökök európai hódítását, a reneszánsz kort, a reformáció terjeszkedését és a kapitalista-bérmunka alapú ipari átalakulást.

Ezt követően a francia forradalom 1789-es kitörésétől számítjuk az újkor máig tartó második átmeneti szakaszát a modern kort. Egyes nézetek szerint ez a második szakasz tovább bontható még úgy, hogy a modern kor 1960-as évekig tartott, melyet a posztmodern kor követett az 1980-as évekig, ami után a jelen kort kezdjük számolni.

A volt szocialista országokban az újkor kezdetét az 1642-es angol polgári forradalommal vette kezdetét és az 1917-es oroszországi bolsevik forradalommal ért véget. Ezt követően pedig a legújabb kor vette kezdetét. Akárhogy is legyen, a korok határát érdemes úgy használni, ahogy az adott országgal kapcsolatos történelmi megközelítés adja magát.

A Makahiki egy ősi törzsi szokás Hawaii-szigetén. Egyik első megjelenése az európai kultúrkörben akkor terjedt el, amikor 1779-ben James Cook kapitány az Alaszka és Szibéria közötti "északnyugati-átjárón" szeretett volna átkelni két hajójával. Az átjáró megközelítését megelőzően kikötöttek a Hawaii-öbölben, ahol a helyiek épp Makahiki ünnepét tartják, Cook-ot pedig Lono isten reinkarnációjaként tüntetik ki figyelmükkel, ami ellen a kapitány ha akar, sem tud mit tenni, így elfogadja sorsát. A hajók élelmiszerének feltöltését követően úgy döntenek, hogy megpróbálkoznak átkelni az "északnyugati- átjárón," azonban a befagyott víz és a hajókban keletkező károk miatt visszatérnek Hawaii-ra. Közben a szigeten véget ért az ünnep és Cook kapitány egy dereglyelopásba keveredik legénységével, ami miatt véres búcsút kell vennie Lono isteni reinkarnációjától és életétől is.

Azonban a Makahiki-t ünneplőket a reinkarnációban rejlő ideológiai csavar nem feszélyezheti túlzottan, ugyanis a mai napig megrendezik Hawaii-on az eseményt. Az alábbi videó tanulsága szerint legalább annyi változás felfedezhető, mint az ókori és a mai olimpia lebonyolítása között.

James Cook személyét nem illik megkerülni, ha Ausztrália és környéke felfedezését, vagy épp az Antarktiszt vesszük szemügyre. Utazásai és elhivatottságát az új kihívások körbejárására már életében is elismerték. James Cook kapitány három világ körüli útjának rövid leírása a térképen jelölt három szín alapján olvasható a továbbiakban.

(kép forrása: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/4a/Cook_Three_Voyages_59.png/600px-Cook_Three_Voyages_59.png)

Ahogy a mellékelt ábra is mutatja, kékkel szerepel az első,pirossal a második és zöld színnel a harmadik felfedező útja.

"Kék túra"

1768-ban indult útnak első alkalommal Angliából, hogy 84 matróza mellett csillagászokkal együtt Tahitiről megtekintse a Vénusz átvonulását. 1769-ben érte el a Horn-fokot Endevaour (Törekvés) névre keresztelt hajójával. Az út során felfedezték Ausztrália közel 2000 méteres keleti partvonalát. Ha arra jártak elnevezték a York-fokot is, ami nem más, mint Ausztrália legészakibb pontja.
Utazásuk alkalmával feltérképezték Új-Zéland két szigetét is.
Ekkor 40 éves hadnagy felkészültségét mutatja, hogy legénysége sikeresen elkerülte a skorbutot, köszönhetően a sok savanyú káposzta és gyümölcs fogyasztásának. Viszont Jáva-szigetén kikötve egy csúnya fertőzés következtében 30 embert így is elvesztettek.

"Piros túra"

Az útra 1772 és 1775 között került sor, amikor is Cook kapitány elsőként hajózta körbe az Antarktiszt a brit flotta Resolutional (Elhatározás) nevű hajójával. Kísérő hajója a kalandos nevű és történetű Adventure volt. Feltérképezte és elnevezte Új-Hebridák szigetcsoportját, mely évszázadokkal későbbi Vanuatui Köztársaság formájában tesz szert függetlenségre. A fő sziget az Új-Kaledónia nevet kapta. Az utazás során még nevet kapott a Fenyők szigete (Pins). Az Atlanti-óceán déli részén járva felfedezésre került Déli-Georgia és Déli-Sandwich is, ami később Hawaii néven vált ismerté.

"Zöld túra"

1775-ös hazaérkezését követően kapitánnyá léptették elő, így nem volt kérdés, hogy a Geographical Sociaty tagságból és haditengerészeti forrásból kapott 20.000 fontot következő útjára költi, ami 1776 és 1779 között volt esedékes.
A cél ezúttal Szibéria és Alaszka jégmentes átjárójának megkeresése és feltérképezése volt, az úgynevezett "északnyugati-átjáró."
Az útra a korábban már bizonyított Resolution hajóval, nagy elhatározással és John Gore helyettesével indult. Kísérő hajója ezúttal a Discovery volt Clark parancsnok vezérletével. A felfedezőút során a már jól ismert Déli-Sandwich (Hawaii) felé vezetett az út. Innen 1778-ban elérték Alaszkánál a Jeges- (Icy-) fokot, azonban augusztusban a fagyra való tekintettel vissza kellett fordulniuk.
1779. januárjában, makahiki ünnepekkor érnek a Hawaii-szigetek egyik öblébe, ahol az ünnep keretében Cook-ot Lono isten reinkarnációjaként tisztelik. Az időjárás javulását követően ismét megpróbálkoznak a Jeges-tenger és az "északnyugati-átjáró" felkutatásával, de viharba keverednek és a Resolution hajó vitorlája eltörik, így visszatérnek a Hawaii-öbölbe.
Itt egy ellopott dereglye miatt a kapitány és a legénység egy része véres összetűzésbe keveredik a helyiekkel, akik az ünnepek után ideológiailag nem tudják összeegyeztetni a lopást a reinkarnációval, így 1779-ben megölik, lefejezik és testét feldarabolják. Clark parancsnok katonai dísztemetést rendez, de az utat ő sem éli túl, így Gore-ra marad a feladat, hogy a balul elsült expedíciót bevégezve 1780-ra a két hajót visszavezényelje a dicső Angliába.

James Cook 1728-ban született Anglia Yorkshire tartományában. A helyi földbirtokos támogatásával kereskedőinasnak szegődött, majd 18 évesen hajósinas egy szénszállító bárkán, ami meghatározta későbbi érdeklődését is.Bejárta és megismerte az angol, holland és balti partokat, majd 1755-ben az Angol Hadiflottához szegődött. Rendkívüli ismereteket szerzett hidrográfiai térképek készítésében, ami nagy segítséget jelentett többek között Francia-Kanada kulcserődjének, Luisburg-nak a bevételében is. Többek között hajózási szempontból felmérte Honduras-környéki vizeket és 1766-ban tanulmányozott teljes napfogyatkozást a Brit Tudományos Akadémia számára.

Vanuatu Elnöki Köztársaság függetlenségének Eleve Rege köszöntése, írd és mond harmincharmadik (33.) születésnapja alkalmából!

Mint ismeretes, Vanuatu az Új-Hebridák szigetcsoport 12 nagyobb és több mint 60 kisebb, vulkanikus korallszigetén fekszik. A legészakibb és a legdélibbek között 850 km a távolság. 1500 km-re található Ausztráliától és 500 km-re Új-Kaledóniától. Keletre Fiji, északra a Salamon-szigetek határolja. Összesen közel 220.000 fő vanuatui lakos büszke vanuatui voltára.

Feltérképezés

Kr. e. 2000 táján melanéziaiak népesítették be a nagyobb területű. A szigetet a portugál Pedro de Quirós fedezte fel 1606-ban, 1768-ban a francia Louis Antoine de Bougainville járt ott.

A pályafutását egy folyótorkolati boltban kereskedőinasként kezdő, majd Antarktiszt is meglátó James Cook kapitány 1774-ben térképezte fel, és nevezte el a szigetcsoportot Új-Hebridáknak.
1788-ban a francia La Pérouse expedíciót az utolsó emberig lemészárolták a közeli Vanikoro-sziget lakói.

James Cook útvonala (http://hu.wikipedia.org/wiki/James_Cook)

Haladjuk meg a kort!

1879-től néhány évig Efate szigeten létezett egy független köztársaság, Franceville, ami nem azonos a mai afrikai ország, Gabon területén lévő településsel. Az Efate szigeten volt a világ első állama, ahol bevezették az általános választójogot nemre és fajra való tekintet nélkül. A szabályozásba minden kiskaput becsukva, arra jutottak a játékot kitalálók, elég, ha csak fehérek tölthettek be választott tisztséget.

Egyezmény és bizottság

Így történhetett, hogy Európához képest a világ másik végén a brit és francia kereskedelmi érdekek a 19. században közös ellenőrzéssel valósultak meg a szigeten. Egy 1887-ben született egyezmény után Franciaország és Nagy-Britannia kondomíniuma, közös tulajdona lett, s a két ország haditengerészetének tisztjeiből alakult bizottság irányította. A behozott betegségektől erősen esett a lélekszám, ami a választók fogyásához is vezethetett. Majd tovább tépázva a helyiek idegeit elérkezett a második világháború. A szigetek katonai támaszpontként szolgáltak.

A II. Világháború utáni politikai/gazdasági élet

1975-ben belső önkormányzatot kapott, ami végül előkésztette a későbbi államszervezeti átalakulást. A szigetek 1980. július 30-án önállóvá váltak. Gazdasági szempontból helyi szinten meghatározónak mondható és kiemelt fontosságú a turizmus. Ugyanis az állam lakossága körülbelül 220 ezer fő, ami tudatában jelentősnek mondható a közel 200 ezer beutazó vendég. Ezen kívül iparosodás hiányában fontos ág a mezőgazdaság, halászat és szarvasmarha-tenyésztés. Az állam működése szempontjából meghatározó az Új-Zélandról és Ausztráliából érkező segélyek tudata, de jelentős az offshore – adóparadicsomi  lét szem előtt tartása is.

Elfelejtett hajó (http://www.kuriositas.com/2012/01/shipwreck.html)

Naghol, avagy a bungee jumping

Egészen pontosan a Pünkösd-sziget őslakóitól származik a budgee jumping, azaz „land-diving” tevékenység. Azonban fontos különbség, hogy yam-gyökér ültetését megelőző szertartás bemutatásához 10-15 méter magas, kicsit megdöntött tornyokat emelnek, ahonnan a férfiak szőlő-indákból sodort kötél segítségével vetik magukat a mélybe természetesen zene, tánc és rituálék kíséretében. A szertartás lényegét a kötél hossza adja, ami csak annyira lehet hosszú, hogy az ugró vanuatui, vagy pünkösd-szigeteki haja érintse csak meg a az ugrás végén a földet, így megtermékenyítve azt. Mára ez inkább a hortobágyi csikósokhoz hasonló látványossággá alakult.

Frissítő, nyugtató hatású ital, a kava

Gasztronómiai szempontból a helyi specialitás, ami az ugráshoz is erőt adhat a „kava” növény. Ennek levelét vízbe áztatva fogyasztják főleg a helyi férfiak rituális jelleggel.
A szürke, frissítő és keserű tulajdonságú italt egy időben exportálták is az Európai Unióba, míg egy gyógyszerészeti szabályozás ki nem szorította.